Martin Luther King, a zsidók bábja

A Frankfurti Iskola Amerikában tevékenykedő zsidó ügynökei közül a leghíresebb Martin Luther King, egy hasonló, Tennessee-i kommunista iskolában kiképzett fizetett ügynök volt:

„Kingről 1957-ben készült egy fénykép a Highlander Folk School-ban, ami egy kommunista kiképzőiskola Tennesseeben. A képen a zsidó Abner Berryvel látható, aki a Kommunista Párt Központi Tanácsának tagja volt. A Nem-amerikai Tevékenységek Közös Törvényhozó Bizottsága beszámolt róla, hogy King Déli Keresztény Vezetői Konferenciája „jelentős mértékben a Kommunista Párt befolyása alatt állt, a Déli Konferencia Oktatási Alapján és az azt irányító kommunistákon keresztül.” Kingnek több mint 60 olyan szervezettel volt kapcsolata, amik a kommunista fronthoz tartoztak. A legfontosabb segítői közül kilenc magas rangú kommunista aktivista volt, és ezek közül az egyik később Jesse Jackson tiszteletes tanácsadója is lett. Stanley Levinson – aki 1956-tól kezdve King tanácsadója volt – egészen 1955-ig a Kommunista Párt tagja volt, és más ismert kommunistákat is áthozott King csapatába.”

Karl Prussion FBI-ügynök beépült a Kommunista Pártba, és öt éven keresztül részt vett kaliforniai találkozóikon. 1963-ban készült jelentésében az alábbiakat mondta:

„Továbbá eskü alatt vallom, hogy az előbb említett találkozók mindegyikén megemlítették Martin Luther King tiszteletest, mint azt az egyént, akit a kommunistáknak fel kell használnia a kommunista küzdelemben a számos faji üggyel kapcsolatban.”

Julia Brown, egy korábbi kommunista a következőket állította:

„Azt mondták nekünk, hogy támogatnunk kell Martin Luther Kinget, hogy egyesítsük a négereket és a fehéreket is mögötte… King a kommunisták parancsait követte. Biztosan tudom, hogy a kommunisták nem reklámozták, pénzelték és támogatták volna őt, ha nem bízhattak volna meg benne. King pontosan tudta, hogy mit csinál. Ebben olyan biztos vagyok, amennyire csak lehet.”

Habár egy1977-es bírósági végzés 50 évre titkosította az FBI széleskörű megfigyelési feljegyzéseit Kingről (amiket a Nemzeti Archívumban őriznek), Jesse Helms szenátor 1998-as „A King-vakáció és jelentése” című könyvében megemlíti, hogy Charles D. Brennan, az FBI Igazgatóhelyettese személyesen foglalkozott a megfigyeléssel. King tevékenységeit „orgiasztikus és parázna kalandokként” írta le, amelyekben „a nők szexuális bántalmazását bestiális módon élhette ki”. Azt is megfigyelte, hogy „King gyakran leitta magát”.

King híres álom-beszédét valójában zsidó gazdája, Levinson írta, aki az 1950-es években az Amerikai Kommunista Párt vezetőjeként tevékenykedett, és a szöveget teletűzdelte hazugságokkal és elferdített történelmi eseményekkel. Ez egy olyan dokumentum, ami megpróbálja kommunizálni Amerika Alapítóinak és Vezetőinek emlékét, akiket a beszédben is megemlítenek. Ez nem más, mint a nagy zsidó hazugság a gyakorlatban.

Ahogy Dr. Duke írta az „Ébredésem” című könyvében a témáról:

„Stanley Levinson, aki King számos szövegét írta, köztük a „Van egy álmom”-at is, melyet Washingtonban mondott el márciusban…

King magánkörökben marxistának vallotta magát, és közeli ismerőseinek azt mondta, erőfeszítései az „osztályharc” részei. Személyi titkára, Bayard Rustin kommunista volt. Mikor Kingnek 1961-ben le kellett váltania Rustint, egy másik kommunistát, Jack O’Dell-t választotta. Főtanácsadója (a „gazdája” találóbb kifejezés) – ahogy már említettem – a zsidó kommunista, Stanley Levinson volt, aki King „Lépés a szabadság felé” című könyvét szerkesztette, és nagy valószínűséggel nagy részét ő is írta. Levinson készítette King adóbevallását, ő koordinálta King jótékonysági pénzgyűjtő akcióit, és az Amerikai Kommunista Pártnak küldött szovjet pénzeket is ő kezelte. [15]

Nincs új a nap alatt:

„1925-ben néhány tucat feketét toboroztak, hogy propaganda-kiképzésre küldjék őket Oroszországba. Ugyanebben az évben megalakult az Amerikai Néger Munkások Kongresszusa. 1930-ban Négerjogi Küzdelem Ligájára változtatták a nevüket, majd 1936-ban összeolvadtak a washingtoni Egyesült Fekete Kongresszussal, annak megalakulásakor.

1940-re a szervezet tagságának kétharmadát kommunisták tették ki. 1947-ben egyesültek a Polgárjogi Kongresszussal, ami a kommunista front egy csoportja volt.”

Ne feledjük, hogy Kinget a faji integráció ügynökeként reklámozták, vagyis a fajkeveredés és a két érintett Dzsentil faj elpusztításának céljából, ami a zsidó globalista terv része. Eközben azokat a feketéket, akik a faji elkülönülést támogatták, a zsidók nyomban megtámadták.

Alább egy nagyon jó cikk arról, hogy a kommunizmus csak egy ateista kereszténység, és összedolgoznak:

Bestia a szent-álarc mögött: az igazság ifj. Martin Luther King-ről

Mikor a kommunisták átvették a hatalmat egy ország felett, az egyik legelső intézkedésük a magánkézben lévő fegyverek elkobzása volt, hogy megakadályozzák a népet a zsarnokságnak való fizikai ellenállásban. Ám fegyvereik elrablásánál még aljasabb tett volt a múltjuk elrablása. A hivatalos kommunista „történészek” átírták a történelmet, hogy az megfeleljen a jelenlegi pártérdekeknek. Számos országban a mélyen tisztelt nemzeti hősöket egyszerűen kifelejtették a történelemkönyvekből, vagy a valódi tetteikről szóló beszámolókat úgy ferdítették el, hogy megfeleljenek a kommunista ideológiának. A kommunista gyilkosokat és bűnözőket tették meg hivatalos „szenteknek”, és ünnepnapokat jelöltek ki a számtalan nemzetet lemészároló bestiák tiszteletére. Tudtad, hogy Amerikában is megtörtént ugyanez?

A média minden januárban hízelgő őrületbe zuhan az úgynevezett „Dr. Martin Luther King Jr. tiszteletessel” kapcsolatban. Kingnek saját nemzeti ünnepnapja is van, amelyet az ő tiszteletére jelöltek ki. Ilyen tiszteletet más amerikai nem kap. Sem Washington, sem Jefferson, sem Lincoln. Washingtonnak és Lincolnnak már nincs is külön emléknapja, az általános „Elnökök napján” kénytelenek osztozni. Egy liberális bíró a Kingről szóló FBI-aktákat 2027-ig titkosította. Vajon mit rejtegetnek? Vessünk egy pillantást erre a modern kori műanyag istenre!

King 1929-ben, egy fekete prédikátor fiaként született, akit akkoriban csak „Daddy King” néven ismertek. Daddy King Michaelnek keresztelte a fiát. 1935-ben Daddy King kitalálta, hogy attól kezdve a protestáns reformer, Luther Márton nevét fogja használni, így kijelentette a gyülekezetének, hogy „Martin Luther King”-nek kell őt szólítaniuk, a fiát pedig „Martin Luther King Jr.”-nak. Ezt a névváltoztatást egyetlen bíróság sem hagyta jóvá, így „Daddy” King fiának valódi neve még mindig Michael King.

King szégyentelen csalása

Michael Hoffman „Ünnepnap egy csalónak” című könyvében olvashatjuk:

King első nyilvános prédikációját 1947-ben mondta el az Ebenezer baptista templomban. Ennek szövegét Harry Emerson Fosdick protestáns lelkész „Az élet az, amivé teszed” című homíliájából plagizálta. Erről King akkori legjobb barátja, Larry H. Williams tiszteletes számolt be.

King első könyvét, a „Lépés a szabadság felé”-t több forrásból lopta, hivatkozásokat sehol nem jelölt – olvashatjuk a Keith D. Miller, Ira G. Zepp, Jr., és David J. Garrow King-szimpatizáns kutatók által összeállított dokumentációban.

És nem kevésbé mérvadó forrás, mint az „Ifjabb Martin Luther King írásai” (a Martin Luther King Központ az Erőszakmentes Társadalmi Változásokért társaság – amelynek King özvegye, Coretta is tagja – hivatalos kiadványa) négy vezető szerkesztője is hasonlókat állít. A Bostoni Egyetemen és a Crozer Teológiai Szemináriumon előadott King-beszédekről azt mondták: „Visszatekintve azt kell mondanunk, a tudományos módszerek szabályai alapján King írásai számos esetben tragikus jelentőségű plagizálási hibákkal vannak teletűzdelve… Az eltulajdonított részek kifejezetten nyilvánvalóak saját szakterülete, a szisztematikus teológia területén készült írásaiban.”

King esszéje, a „A logika és tapasztalat helye Isten keresésében”, melyet a Crozernél írt, sok lopott anyagot tartalmaz Edgar S. Brightman teológus munkáiból, aki az „Isten megtalálása” című könyvet írta. King egy másik tézisét, a „Kortárs Kontinentális Teológiát” nem sokkal azután írta, hogy megkezdte tanulmányait a Bostoni Egyetemen, és tartalma nagy részét Walter Marshall Horton egy könyvéből lopta.

King doktori disszertációja, melynek címe „Paul Tillich és Harry Nelson Wieman Isten-fogalmának összehasonlítása” – és amelyért a teológia doktora címet kapta – több mint 50 teljes mondatot tartalmaz, amit Dr. Jack Boozer „A logika helye Paul Tillich Isten-fogalmában” című PhD disszertációjából plagizált.

A „Martin Luther King Írásai” szerint King disszertációjában „a Tillichről szóló részben csak a mondatok 49 százaléka tartalmaz ötnél több olyan szót, amit King írt bele…”!

Az „Amerikai Történelmi Napló” 1991. júniusi számának 87. oldalán David J. Garrow balos akadémikus, aki ráadásul King-szimpatizáns, azt állítja, hogy King felesége, Coretta Scott King aki egyben a titkárnője is volt, segítette őt sorozatos csalásaiban.

(„King plágiuma: Imitáció, bizonytalanság és átalakulás”, Amerikai Történelmi Napló, 1991. június, 87. oldal)

Garrow cikkét elolvasva arra az elkerülhetetlen konklúzióhoz juthatunk, hogy King azért csalt, mert olyan politikai szerepet választott magának, amelyben egy PhD hasznos lett volna számára. És mivel híján volt a szükséges intellektuális képességeknek, hogy ezt tisztességesen érje el, minden elérhető eszközt felhasznált célja érdekében. Felmerül a kérdés, hogy akkor a Crozer Teológiai Szeminárium és a Bostoni Egyetem professzorai miért engedték hogy ledoktoráljon? Garrow azt állítja a 89. oldalon: „King egyetemi írásai – kifejezetten a Bostoni Egyetemen – közel kivétel nélkül mind összegző leírások voltak… és más írások összehasonlításai. Ennek ellenére az írásait szinte mindig kedvezően értékelték, ami erősen sugallja, hogy King professzorai nem is vártak ennél többet…”

A „Martin Luther King Írásai” szerint „…King tanárainak képtelensége arra, hogy felismerjék King módszerét a sorozatos szövegrész-lopásra szinte ámulatba ejtő…”

De az egyik kutató, Michael Hoffman a következőket mondja: „…igazság szerint a professzorok törvényszegése egyáltalán nem figyelemreméltó. King politikailag korrekt volt, fekete, és voltak ambíciói. A balos professzorok boldogan átengedtek egy ilyen jelöltet, függetlenül attól, hogy mennyit csalt. Az sem meglepő, hogy közel negyven évnek kellett eltelnie, mire King majdnem folyamatos intellektuális kalózkodása nyilvánosság elé került.”

Az állítólagos tudósok – akik valójában osztották King látomását a fajilag kevert marxista Amerikáról – évtizedekig szándékosan eltussolták a csalásait, és ez mind a mai napig folytatódik. A New York Times 1991. október 11-i számának 15. oldalát elolvasva megtudjuk, hogy abban az évben október 10-én a Bostoni Egyetem kutatóinak tanácsa beismerték: „Nem kérdéses, hogy Dr. King plagizált a disszertációja készítése során.” Azonban e felfedezés ellenére a tanács azt mondta, „Dr. King doktori fokozatának visszavonására kár gondolatot pazarolni, mert nem szolgálna semmilyen célt.”

Még mit nem! Az igazságszolgáltatás azt kívánná, hogy e szándékos csalás fényében King neve mellől eltávolítsák a „tiszteletes” és „doktor” címeket.

Kommunista nézetek és kapcsolatok

Hát, barátaim, ő nem egy legitim tiszteletes, nem egy tisztességes doktor, és a neve sem „Ifjabb Martin Luther King”. Akkor hát mi maradt? Csak egy szexuálisan degenerált, Amerika-gyűlölő kommunista és a saját népének érdekeit is eláruló bűnöző.

Az 1957-es Munkások napján Martin Luther King és négy másik személy részt vett egy találkozón, amelyet a Tennessee-i Monteagle Highlander Folk School nevű furcsa intézményében rendeztek meg. Ez az intézmény egy kommunista front volt, amit Myles Horton, a Kommunista Párt Tennessee-i, valamint Don West, a Kommunista Párt Észak-karolinai szervezői alapítottak. A találkozó vezetői az előbb említett két férfi volt, valamint Abner Berry és James Dumbrowski, mind az Amerikai Kommunista Párt elismert tagjai. A találkozó célja az volt, hogy megtervezzék a déli államokban szítandó zavargások és tüntetések menetét.

1955-től 1960-ig Martin Luther King társa, tanácsadója és személyi titkára Bayard Rustin volt. 1936-ban Rustin csatlakozott a New York-i Egyetem Ifjú Kommunistáinak Ligájához. 1944-ben két évre börtönbe zárták, mert elbújt a sorozás elől. 1953. január 23-án A Los Angeles Times megírta, hogy 60 nap börtönbüntetésre ítélték perverzió és bujálkodás miatt. Rustin részt vett a Kommunista Párt 16. gyűlésén 1957 februárjában. Egy hónappal később Kinggel megalapította a Déli Keresztény Vezetőinek Konferenciáját (SCLC). Az elnöke Dr. Martin Luther King Jr. lett, az alelnöke Fred Shuttlesworth tiszteletes, aki egyben a Déli Konferencia Oktatási Alapjának – egy azonosított kommunista frontnak – az elnöke is volt. Ennek a szervezetnek a területi igazgatója, Mr. Carl Braden egyszerre volt az Igazságot Kubának Tanács nemzeti szponzora is. Az SCLC programigazgatója Andrew Young tiszteletes volt, aki az elmúlt években Jimmy Carter ENSZ-nagyköveteként és Atlanta polgármestereként is tevékenykedett. Youngot egyébként a már említett Highlander Folk School-ban képezték ki.

Nem sokkal azután, hogy 1958-ban visszatért moszkvai látogatásáról, Rustin megszervezte King első híres menetét Washingtonban. A Kommunista Párt hivatalos orgánuma, a „Munkás” nyíltan kijelentette, hogy a menet egy kommunista projekt lesz. Habár 1961-ben Rustin távozott King csapatából mint titkár, King megkérte, hogy legyen az 1963. augusztus 28-i (az előzőnél sokkal nagyobb) washingtoni menet társszervezője.

1961-ben Bayard Rustin helyére Jack O’Dell került, akit Hunter Pitts O’Dell-ként is ismertek. A hivatalos feljegyzések szerint O’Dell 1962-ben az Amerikai Kommunista Párt Nemzeti Tanácsának tagja volt, de már 1956-ban is fent volt a Kommunista Párt taglistáján. A St. Louis-i Globe Democrat 1962. október 26-i száma szerint ezen felül megkapta az SCLC egész délkeleti részlegének megbízott végrehajtó igazgatói posztját is. Akkoriban még volt néhány hazafi a sajtóban, így O’Dell párttagsága napvilágra került.

És mit csinált King? Nem sokkal a negatív hírek kiszivárgása után nagy csinnadratta közepette kirúgta O’Dell-t, aztán – már csinnadratta nélkül – „azonnal újra felbérelte és az SCLC New York-i irodájának igazgatójává tette”, amint azt a Richmond News-Leader 1963. szeptember 27-i száma meg is erősíti. 1963-ban egy, az Észak-karolinai Monroe-ból származó fekete férfi, Robert Williams Pekingbe utazott. Pontosan 20 nappal King 1963-as washingtoni menete előtt Williams sikeresen rávette Mao Ce-Tungot, hogy szóban álljon ki King mozgalma mellett. Mr. Williams ebben az időszakban elsősorban Kubában tartózkodott, ahonnan hetente háromszor sugárzott rádióadást az USA déli részére nagy teljesítményű AM-adókkal, Havannából. Az adó neve „Havana Free Dixie” volt. Az adásokban arra buzdította a feketéket, hogy erőszakos támadásokat intézzenek a Fehér amerikaiak ellen.

Williams ekkoriban írta „Fegyveres négerek” című könyvét. Az előszót pedig ki más írhatta volna, mint Martin Luther King Jr.? Érdekes megfigyelni, hogy a könyv szerkesztői és kiadói mind lelkes támogatói voltak a hírhedt Igazságot Kubának Tanácsnak.

King életrajzírója és szimpatizánsa, David J. Garrow szerint „King titokban marxistának mondta magát”. 1981-es „Az FBI és Martin Luther King Jr.” című könyvében Garrow King SCLC-találkozós szavaiból idézett: „…új korba léptünk, egy olyan korba, aminek a forradalom korszakának kell lennie… Az amerikai élet teljes szerkezetét meg kell változtatni… Osztályharcot vívunk.”

A zsidó kommunista Stanley Levinsont leginkább úgy lehetne leírni, mint King színfalak mögött működő „gazdáját”. Levinson évekig volt felelőse a szovjet pénzek Amerikai Kommunista Párt részére való eljuttatásának, s emellett King mentora és King sikeresebb húzásainak kiagyalója is volt. Levinson szerkesztette King „Lépés a szabadság felé” című könyvét. Levinson szerzett kiadót. Levinson készítette King adóbevallását is! Levinson volt az, aki az SCLC pénzgyűjtő és agitációs tevékenységeit irányította, ő írta King számos beszédét, és ő volt az, akire King úgy utalt, mint egyik „leghűbb barátjára”.

Az FBI szerint King az SCLC pénzéből költött szexuális szolgáltatásokra

A Szövetségi Nyomozóiroda (FBI) már évek óta tudott Stanley Levinson kommunista tevékenységeiről. Kinggel való szoros kapcsolata volt az oka annak, hogy az FBI King után is érdeklődni kezdett.

Ha hajlamos vagy elhinni a kontrollált média hazugságait az FBI „rasszistáiról” akik Kinget „üldözték”, először tudatosítsd magadban a következő tényt: az az ember, aki leginkább szaglászott King után, William C. Sullivan igazgatóhelyettes volt. Sullivan liberálisnak mondta magát, és leszögezte: „kezdetben száz százalékig támogatta Kinget… mert a feketék állampolgári jogaiért küzdő, hatásos vezetőnek látta, akire már régóta szükség volt.” A King után való nyomozás nem csak megerősítette a gyanújukat King kommunista nézeteiről és kapcsolatairól, de azt is felfedte, hogy King egy undorítóan képmutató ember volt, egy erkölcstelen degenerált, egy értéktelen sarlatán.

Sullivan igazgatóhelyettes – akinek közvetlen hozzáférése volt King megfigyelési aktáihoz, ellentétben az amerikai néppel – szerint King nagy mennyiségű pénzt sikkasztott el abból a forrásból, amit a „polgárjogi” mozgalom kapott adományként. King az SCLC forrásait használta alkohol, fekete és fehér prostituáltak szolgáltatásainak vásárlására. Ezeket a nőket gyakran kettesével szállították a hotelszobájára, és ezek a részeges szexpartik gyakran napokig is eltartottak. King körútjain ezek a tevékenységek számítottak normálisnak.

Sőt, a Tennessee-i Memphisben található Nemzeti Polgárjogi Múzeum társasága ki is állította a Lorraine Motel azon két hálószobáját, ahol King megszállt a merénylete előtti éjszakán. Viszont nem volt hajlandó semmilyen módon ábrázolni a szobák lakóit, mivel az „a kiállítástervező Gerard Eisterhold szerint szinte istenkáromlással érne fel”. Az oka? Dr. Martin Luther King Junior utolsó földi éjszakáját két nővel töltötte a motelben, a harmadikat pedig fizikailag is bántalmazta.

Sullivan azt is állította, hogy King számos férjezett asszony házasságát tette tönkre. Sullivan 30 éves FBI-os karrierje során mindent látott az élet árnyoldalán, de az általa megfigyelt hét legdegeneráltabb ember közül King volt az egyik.

Sullivan megfigyelte, hogy az erőszak, ami szintem menetrendszerűen követte King állítólagosan „erőszakmentes” meneteit. Nyomozása egy teljesen más Kinget fedett fel, mint amit alaposan megtervezve a nyilvánosság elé tártak. King számos különböző fekete csoport tagjait köszöntötte SCLC-je tagjaként, akik közül sokan hirdették és gyakorolták az erőszakot. King egyetlen intése számukra csak annyi volt, hogy „magukévá kéne tenni a taktikai erőszakmentességet”.

Sullivan beszámol egy olyan incidensről is, amely során King a Kommunista Párt képviselőivel találkozott egy pénzügyi konferencián, nem tudván, hogy az egyik résztvevő az FBI beépített embere volt.

K. Edgar Hoover személyesen gondoskodott róla, hogy a King kommunista kapcsolatairól készült dokumentumok az elnök és a Kongresszus rendelkezésére álljanak. Az FBI-aktákból származó bizonyító erejű információkat a nagyobb újságok és hírszolgáltatók is megkapták. De az amerikai népet vajon tájékoztatták King valódi természetéről? Nem, mert „a kontrollált média és a megvásárolt politikusok eltökéltek voltak a fajkeverő programjuk Amerikára kényszerítésére. King az ő emberük volt, és nem hagyták hogy bármi is az útjukba álljon. Kevés kivétellel, de ezeket a tényeket titokban tartották az amerikaiak előtt. A King-barát propagandagépezet tovább működik, és arról is kaptunk információkat, hogy komoly előterjesztések születtek arra, hogy King néhány írását új könyvként a Bibliába vegyék.

Hölgyeim és uraim, ennek a rádióműsornak a célja sokkal több, mint hogy bebizonyítsa önöknek King erkölcstelen és felforgató mivoltát. Szeretném, ha a saját fejükkel kezdenének gondolkodni. Szeretném, ha elgondolkodnának a következőn: Milyen erők és motivációk állnak a kontrollált média aktív King-barátsága mögött? Mit mond önöknek a politikusainkról az a tény, hogy szinte kivétel nélkül nemzeti hősként dicsőítik Kinget? Mit mond önöknek a társadalmunkról az a tény, hogy ha bárki nyilvánosan kritizálja ezt az erkölcsi leprást és kommunista funkcionáriust, az okot ad az illető elbocsátására? Mit mond önöknek a kontrollált médiáról, amikor látják, hogy sikeresen elnyomták az igazságot és olyan képet festettek Kingről, amit nem lehet másnak nevezni, csak kolosszális hazugságnak? Gondolkodjanak el, honfitársaim. Sürgősen fel kell ébredniük.

Források:

1. The Papers of Martin Luther King, Jr.- – (an official publication of the Martin Luther King Center for Nonviolent Social Change).

2. “King’s Plagiarism: Imitation, Insecurity and Transformation,” The Journal of American History, June 1991, p. 87) David J. Garrow

3. New York Times” of October 11, 1991, page 15.

4. “The FBI and Martin Luther King, Jr.”, David J. Garrow, (1981).

5. “And the walls came tumbling down,” Rev. Ralph Abernathy (1989)

Kategória: A kommunizmus halála | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.