A kommunizmus egy vallás

Danielou-nak igaza volt, amikor a marxizmust az utolsó világvallásnak nevezte.

A kommunizmus egy vallás. Ez a dokumentumfilm bemutatja az életet ebben a társadalomban. A szó szoros értelmében építettek egy vallást a kommunista állam és vezetőik mítosza köré. A csúcsvezetőket már-már mitikus-természetfeletti-messianisztikus lénnyé formálták, olyanná, mint mondjuk Jézus vagy Mohamed. Az életüket vallási témákkal és mitikus történetekkel színezték ki, s ezt kiegészítve kegyhelyeket, hatalmas templomokat építettek fel számukra országszerte.

Az általuk írt könyveket úgy kezelik, akár a Bibliát vagy a Koránt, az embereket pedig arra kényszerítik, hogy isteni hősökként tiszteljék őket. Az embereknek a parádékon és felvonulásokon vallási buzgalommal és fanatizmussal kell ünnepelniük vezetőiket. Az állam pedig saját, földi egyházukká vált. Hatalmas városokat építettek az állami kultusz számára, a Vatikán, vagy Mekka mintájára. Ilyen dolgokat az ember csak pl. Szaúd-Arábiában várna.

Ahogy egy bölcs ember megjegyezte, csak cseréld ki a Bibliában az „Isten” szót „Állam”-ra, és megkapod a kommunizmust.

Ez az, amit a judeo-kereszténység és az iszlám el akar terjeszteni az egész bolygón, mivel a Korán sem más mint a zsidó Tóra, keresztény mesék és egy csipetnyi Mohamed keveréke, és ahhoz a pszichikus energiaörvényhez van kötve, amelyet a judeo-kereszténység hozott létre.

A rezsim már saját naptárat is bevezetett, amelyben a kommunista vezető születési dátuma a kezdő időpont. És az ötletet persze honnan vették? Hát innen:

„A mai időszámításunk előtt – időszámításunk után rendszert első ízben egy keresztény szerzetes, Dionysius Exiguus (kb. 470-544) dolgozta ki a hatodik században: kizárólag csak keresztény dogmák, és nem pedig tudományos tények, megfigyelések alapján. Tehát egy olyan, visszamenőlegesen létrehozott eseményekre épülő, mesterséges időszámítással van dolgunk, amit állítólag maga az „Úr Isten” alkotott meg, mikor csodálatos módon megszületett egy zsidó szűzlány méhéből.” – D. M. Murdock

A film szintén bemutatja a keserű valóságot, ahol az emberek szó szerint a szemetet sütik meg és fakérget esznek, hogy így próbáljanak életben maradni, miután már százezrek haltak meg a tömeges éhínség miatt. Üresek az utcák és a városok, már a fővárosban sem tudják fenntartani a folyamatos áramszolgáltatást, folyamatosak a kimaradások. Semmilyen szintű gazdaság nem működik.

Haláltáborok és tömegsírok olyan hatalmas mennyiségben és méretekben, hogy az állam elkezdte újrahasznosítani a hullazsákokat, mert kifogyott belőlük. Rengetegen halnak meg az éhezés és betegségek következtében.

Az egész ország egy sírkertté változott, tele olyan mauzóleumi emlékművekkel, amiket az őket kiirtó állami kultusznak építettek…

https://www.youtube.com/watch?v=YGGjDfQroAc

Dokumentumfilm Észak-Koreáról – Titkos felvétel egy romokban heverő országról – Nem sok látnivaló maradt

A 2001-es Nemzetközi Emmy-díj legjobb dokumentumfilm kategóriájának győztese, a Welcome To North Korea groteszkül szürreális bepillantást nyújt napjaink – sajnos túlságosan is valós – Észak-Koreájába.

A holland filmrendező Peter Tetteroo és társa, Raymond Feddema egy hetet töltött el Phenjanban, Észak-Korea fővárosában, és környékén – bőségesen elég időt ahhoz, hogy meggyőződhessenek az éhezésről, és a népesség nagy részét sújtó súlyos nélkülözésről, és az ezt ellensúlyozni próbáló „kortárs imázsról”, ahogyan középületeket, járműveket – teljesen hasztalan módon – ünnepi díszítéssel illetik.

A filmkészítők azt is felfedik, hogy az Észak-koreai embereknek nincs lehetőségük összehasonlítani az életkörülményeiket a környező országokban élőkével annak köszönhetően, hogy szinte totálisan el vannak vágva a hírektől és szabad utazást is ellehetetlenítették.

Ennek az elnyomott nemzetnek a legkiemelkedőbb jellegzetessége a megszámlálhatatlan emlékmű, szobor és ikonikus festmény, ami az Észak-koreai kommunista diktátorról, Kim Dzsongilről készült, aki könyörtelenül próbálta meggyőzni alattvalóit arról, hogy örökölte az „isteni nagyságot” a szintén „isteni” apjától, Kim Ir Szentől (akinek a testét mumifikálva kiállították, mint Leninét).

Ha nem volna fájdalmasan igaz, a Welcome to North Korea simán beillene egy groteszk tündérmesének, amely borzalmaiban túlszárnyalná az összes Grimm-történetet.

A filmet az amerikai TV-ben először a Cinemax kábelcsatornán mutatták be 2003. március 18-án.

~ Hal Erickson, All Movie Guide

Kategória: A kommunizmus halála | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.