Beltane

A Beltane (ejtsd: Bjeltn) a termékenység egyik ősi ünnepe. A termékenységi ünnepek gyökerei az ősi Mezopotámiába nyúlnak vissza. Ezen alkalmakkor orgiák és hatalmas dorbézolás volt a program, méghozzá annak érdekében, hogy az elkövetkezendő évre “ösztönözzék” az állatok termékenységét, és a gabonatermés bőségét. A Beltane pontosan szemben áll Samhainnal (Halloweennel) a Sátáni Naptárban, mivel a Samhain az aratás ideje. A Beltane a Nap visszatérésének ünnepe is, illetve a növények ültetéséé, és a tavasz újjászületéséé.

Az ősi Mezopotámiában a termékenységi rítust Zagmukunak hívták. A Zagmukut a tavaszi napéjegyenlőség utáni első újholdkor ünnepelték. Ezen felül az aratást is megünnepelték, ami a Zagmuku időpontjával pontosan átellenben volt. Ez volt az eredeti Samhain.

Mivel az ünnep az újjászületésről szólt, az eredeti teremtéseposzt, az Enúma Elist elszavalták a 12 napos ünnep negyedik napján. Eredetileg az ünneplés a sumér Isten, Enlil (Baál) tiszteletére folyt, innen származik a Beltane név is. Mezopotámiában az Újévi Ünnepség szintén arra szolgált, hogy megerősítse a kapcsolatot a közösség és az Istenek között. A közösséget a király képviselte a templomi rituáléban, mivel a király volt az, aki a földi harmónia folyamatos fennállásáért felelt, és ő volt felelős az Isteneknek. A király csatlakozott a főpapnőhöz a Zikkurat Belső Szentélyében, ahol rituális szexet folytattak.

A Sátáni év a természetes cikluson alapul. A nyolc nagy Szabbat a napéjegyenlőségekből és napfordulókból, valamint négy másik negyedelő napból tevődik össze. Az előbbiek a Nap mozgásán alapulnak. A napéjegyenlőségek a Nap mozgásának középpontjai, míg a napfordulók a mozgásának végpontjai. A négy szoláris pont a Föld és a Nap mozgásán alapuló kozmikus események megfelelői, amik a fény és a sötétség egymásra hatását szimbolizálják. Ezt a dátumot régóta a Zodiákus egyik “erőpontjának” nevezik. Az időpontot a Bika, a Világ és a Szerencsekerék című Tarotlapokon látható “tetramorf” figurák egyike jelképezi. (A másik három jelkép az Oroszlán, a Sas, és a Lélek).1

Ezeket az egyiptomi Szfinxben is felfedezhetjük. Az asztrológusok úgy ismerik ezt a négy szimbólumot, mint a Zodiákus négy “rögzített” csillagképének (Bika, Oroszlán, Skorpió, Vízöntő) szimbólumait, és ezek természetszerűleg egybeesnek a Boszorkányság Nagy Szabbatjaival.2

A Beltane a tavaszi napéjegyenlőség és a nyári napforduló közti időszak felezőpontja. A Föld állása miatt ebben a fontos időpontban az Istenekkel és a szellemvilággal való telepatikus kommunikáció sokkal nyitottabb, mint egyébként. Ez nagyszerű idő arra, hogy kommunikáljunk a Démonokkal.

Beltane április 30-án napnyugtakor kezdődik. Ez a hagyomány a keltáktól ered, akik a napokat mindig a napkelték és napnyugták alapján határozták meg. A druida papok alkonyatkor gyújtották meg a Baál-tüzeket a hegyek csúcsán.

A Beltane-tüzek az élet tüzét és a termékenységet jelképezik. A hagyomány szerint a Beltane-tüzeket kilenc különböző fajtájú fából rakták, és egy különlegesen előkészített, szent rácsozaton gyújtották meg. A rácsot úgy alkották meg, hogy egy négyzetet rajzoltak a földre, és felosztották kilenc kisebb négyzetre. A külső nyolc négyzetből kiásták a füvet, csak a középsőt hagyták épen. A Beltane-tűz a közösség központi tűzhelyét szimbolizálta. Ezek a helyi, szent tűzhelyek azt a misztikus, isteni tüzet képviselték, ami minden dolog közepén ott lobog, aminek élet-szikrája mindegyikünkben benne van.3

Beltane előestéjét hagyományosan meztelenül ünnepelték, orgiasztikus szexszel. A párok átugrottak az örömtüzek lángjai fölött, majd elvonultak az erdőbe az ünneplés után, és hajnalig szeretkeztek. Ruha, illetve rituális köpeny viselése túl veszélyes lett volna a tűzön való átugráskor. Gyakran a csordát átvezették két örömtűz között (amiknek legjobb összetevője a tölgyfa volt). Másnap reggel kivitték őket a nyári legelőre.

Az ünneplők a májusfa körül táncoltak meztelenül. A Májusfa az egyiptomi obeliszkből származik, és a merev hímvesszőt jelképezi. Általában nyírfából készítették, ami a megtisztulás fája.

Janet és Stewart Farrar, Wicca írók szavaival élve, a Beltane-ünnepség gyakorlatilag “a szemérmetlen emberi szexualitás és termékenység” ideje. Ezeket az utalásokat tartalmazza a Májusfa nyilvánvaló fallikus szimbolizmusa, és a fa lovon való lovaglás is. Még a látszólag ártatlan gyerekvers, a “Ride a cock horse to Banburry Cross…” [Vágtass a falovon Banburry Keresztig….] is hasonló emlékeket idéz fel. Ennek a második sora: “…to see a fine Lady on a white horse” […hogy meglásd a szép Hölgyet a fehér lovon] utalás “Lady Godiva” évenkénti lovaglására Coventryn keresztül. Közel három évszázadon keresztül minden évben egy “égbe öltözött” (meztelen) falusi hajadon (Május választott Királynője) eljátszotta ezt a Pogány rítust, amíg a puritánok véget nem vetettek a szokásnak.4

Más május elsejei szokások: a földterület határainak végigjárása, kerítések és határjelzők megjavítása, kéményseprés, íjászversenyen való részvétel, táncolás, zenélés, ivás, dorbézolás.

Az ősi Egyiptomban a tavaszi termékenységi ünnepséget a Het-Her időszakban tartották, és Az Örömteli Egyesülés Ünnepségének nevezték. A föld elemű Bika csillagkép energiája a termékenységet és a termőidőszak kezdetét képviselte; a Nap és a Hold egysége a férfi (szoláris) és nő (lunáris) egyesülését jelképezte; vagyis az újholdat. Az ősi egyiptomiak ezt az ünnepet művészettel, zenével, tánccal, előadásokkal és szexuális aktussal ünnepelték.

A Joy of Satan papsága azért munkálkodik, hogy eltávolítsa a Sátánizmusból mindazt a a zsidó/keresztény mérget, amit az évszázadok során belé fecskendeztek. Az április 30-i ünnepségek egy másik neve a “Valbörg Ünnepe”. Mi nem hívjuk ezt az éjszakát “Walpurgis-éjnek”. “Walpurgis” egy keresztény szent volt.

Sok évvel ezelőtt nagy Szabbatokat tartottak a Harz-hegység Brocken nevű hegyének csúcsán, Németországban. Fekete Mise, féktelen ünneplés, orgiák, és tánc a hatalmas örömtűz körül. Mindez hajnalig tartott.

A Valbörg Ünnepe a termékenység ünnepe, melynek eredete a Vikingeknél keresendő. Az ünnepség egész Európában elterjedt. Úgy tartják, ebben az időben a Föld és az asztrális/szellemvilág közötti fátyol nagyon elvékonyodik. Amit ezen az éjszakán tesznek, főleg éjfélkor (április 30 – május 1), annak különleges jelentősége van. Minden rituálé, mágia, a szellemekkel való kommunikáció sokkal erősebb ezen a szent éjszakán.

Források:

¹ The Eight Sabbats of Witchcraft by Mike Nichols

² Ibid.

³ The Pagan Book of Days by Nigel Pennick

4The Eight Sabbats of Witchcraft by Mike Nichols

The Religion Of Babylonia and Assyria by Morris Jastrow, Jr., PH.D., 1898

Forrás: http://www.angelfire.com/empire/serpentis666/Beltane.html

Kategória: Sátáni rítusok és ünnepek | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s