Sokminden

Sok ember aki Sátánistának vallja magát – és ez a nézet meglehetősen erős a Sátán Egyházán belül – úgy hiszi, hogy már „isten”. Néhány ember akár odáig is merészkedik, hogy azt állítja: az emberiség maga „Isten”.

Hát, ha „Isten”, akkor az emberiség miért ilyen gyenge? Meg tudod mondani a jövődet PONTOSAN? Mi fog történni holnap vagy egy év múlva? Meg tudod jósolni helyesen a szeretteid jövőjét? Képes vagy megszabni a sorsodat? Meg tudod gyógyítani magadat? Meg tudod állítani az öregedést és a fájdalmat? Tudsz mozgatni vagy lebegtetni fizikai tárgyakat – vagy akár magadat – anélkül hogy hozzájuk érnél?

Sátán Atyánknak köszönhetően mindegyikünkben megvan a képesség hogy istenekké váljunk, de hány ember tudja VALÓBAN ennek a módját? A mindennapos elkötelezettség és fegyelem ehhez nélkülözhetetlen.

Sajnos az emberiség el van maradva ezen a téren. A legtöbb ember, köszönhetően a jobbsodrású vallásoknak, még a startmezőn áll. Keveseknek van IGAZI tudása és hatalma ahhoz, hogy megtervezze a sorsát. Amint az egyén döntést hozott, vagy elvégzett egy cselekvést, igazi hatalma már nincs a dolgok kimenetele felett. Gyakran megválaszthatjuk hogy mit teszünk, de nem ezeknek a tetteknek az eredményeit. Mások akcióinak és reakcióinak, a kormányok, a természet, fizikai lényünk és még rengeteg dolog kezében vagyunk.

A legtöbb ember még nem erősítette meg a harmadik szemét, koronacsakráját és a többi pszichikus központját, hogy láthassa és megtapasztalhassa az asztrális világot, és a lényeket amelyek lakják. Rengeteg dolgot nem tudunk érzékelni az 5 érzékünkkel, amik közvetlenül befolyásolják az életünket és a körülöttünk lévő világot.

Hivatásos asztrológusként, látnokként és Tarot-kártya-olvasóként dolgozom már 25 éve, így NAGYON is jól ismerem a „sorsot”. Az ateisták nagyon elhagyatott úton járnak, én is ezt tettem 15 évig. Bár elmetréninget gyakoroltam, és próbálkoztam befolyásolni a dolgok kimenetelét, az eredmény mindig rosszabb volt mint vártam. A sors mindig közbeszólt valamilyen módon. Egy barátommal, akit szintén érdekelt az okkult, beszélgettünk: „Miért van minden dolog véletlenszerűen?” Nem volt magyarázatunk, „nem tudtuk”. Ő is ateista volt. Az élet értelmetlen és kiszámíthatatlan volt. A hiábavalóság érzése és a depresszió folytonosan kínzott minket. Habár sikerült néhány ellenségemnek puszta akaraterővel és elmekontrollal megfizetni, az életem semmit sem javult, csupán a tudat boldogított kissé, hogy megkapták amit megérdemeltek.

Nem is tudom hányszor hallottuk már azt a szót hogy „erő”. Sok különböző erő van. A fény is egy erő, ami sok kis részecskéből, fotonokból áll. Aztán ott van a röntgensugár, gammasugár, infrasugár, s a többi. Egy földrengés, vulkánkitörés, vagy tornádó hatalmas mennyiségű „erőt” termel. Ott van még az „életerő”, vagyis a bioelektromosság, ez is egy „erő”. Ezek az „erők” nem gondolkodnak, nem éreznek, nincsenek érzelmeik, és nem hoznak döntéseket. Egy „erő” teljesen személytelen. Egyik erő sem egy különálló élőlény gondolkodásra, érzelemre, döntéshozásra való képességgel, és nem viselkedik tudatos döntésekre utaló módon sem. Bármelyik idióta, akár már egy csepp érzékeken kívüli képességgel tudhatja, hogy Sátán és a Démonok nem „erők”, hanem valós lények.

Itt ülök, és ismét meg vagyok döbbenve. Két napja a legidősebb fiam betegre aggódva jött hozzám. Igazságtalan módon két hónapja elvesztette a munkáját. (A menedzser aki elbocsájtotta, TÉNYLEG megfizet ezért, köszönöm Sátán Atyám! Több ezer dolláros tartozása van, és csak a felét keresi annak mint amit korábban kapott.) Korán reggel volt, 7 óra múlt (mindketten harmadik műszakban dolgoztunk). Szükségtelen mondani, én is betegre aggódtam magam – közműelzárások, s a többi… Letérdeltem az oltár elé amit Sátán Atyámnak készítettem; még mindig az utcai ruhámban voltam. Megkértem hogy segítsen, és azt mondtam, rábízom a módszer kidolgozását. A fiamnak most több ezer dollár készpénze van, több mint elég hogy kifizesse a számlákat. Mind legálisan szerezte, és nem kell semmit visszafizetnie.

Az első vallásos könyv amit olvastam, a Sátáni Biblia volt. Azért olvastam el, mert idegesítettek a keresztények. Hogyan térhetnék ki ezek elől a teljesen tapintatlan és zaklató idióták elől??? Még mindig ateista voltam. Egy éjszaka miközben egy Sátánista weboldalt nézegettem az interneten, azt olvastam: „gyújts meg egy gyertyát, ülj le és kérdezd meg: nekem való a Sátánizmus?” Ateista voltam, nem gyújtottam gyertyát, és csak a fejemben mondtam el a kérdést. A dolgok kezdtek jó irányba terelődni. Ebben az időszakban Sátán erőfeszítéseket tett, hogy egy erős, megbízható kapcsolatot alakítson ki velem. Sátán NEM „csak egy erő”. Ő egy nagyon könyörületes, óvó, szerető, és jóindulatú lény azokkal, akik követik őt.

Sátán szeretetet adott nekem, ő az egyetlen akiben teljesen megbízom. Láttam a csodáit. Megnyugtatott ha dühös voltam, éreztem gyönyörű szeretetét. Egyik reggel átfázva jöttem haza. Ez sajnos nem volt új dolog számomra. Elalváskor fokozatosan szoktam felmelegedni – most Sátán egy meleg aurát bocsátott körém, tetőtől talpig, miközben álomba merültem, és éreztem a melegséget, a szeretetet. Olyan sok élményem volt, hogy itt nem tudnám felsorolni.

Sátán egy szó szerinti lény, NEM egy „erő”. Léteznek magasan fejlett lények ebben az univerzumban, akiket mi „Istenekként” ismerünk.

Yaweh/Jehova irányítása alatt az eredeti istenek tudása, és az istenné válás módszerének leírása el lett pusztítva. Számos ősi könyvtárat, több millió tekercset, agyagtáblát és könyvet pusztítottak el. A keresztény egyház időt nem sajnálva nyomta el az igazságot, intenzíven sulykolva az emberekbe hazugságait, és mikor ezek a módszerek nem működtek, a tömeggyilkosságtól és kínzásoktól sem riadt vissza. Az emberiség még csak a közelében sincs az isteni létnek. Ezek a vallások megakadályozták hogy fejlődhessünk az agyi képességek terén. A legtöbb földönkívüli viszont sokkal magasabb fejlettségi szinten van mint mi.

Nagyon kevés ember képes manipulálni a környezetét pusztán az elme erejével. Az emberi fajnak van egy nagy hátránya, ami miatt kiszolgáltatottak vagyunk más lényeknek és entitásoknak, amik magasan fejlettek, és mesterek az agyuk használatában.

Ezek a képességek csak Sátán és a Démonjai útmutatásával érhetők el. Mindegyikünkre hosszú út vár.

Ami igazán felbosszant, az az ahogy sokan a sajátjaink közül kezelik Istenünket, Sátánt. Nekünk van a legerősebb, leggyönyörűbb, legkedvesebb, legodaadóbb Istenünk.

A keresztények gyönyörű templomokat, katedrálisokat építenek, dicshimnuszokat énekelnek, a muzulmánok naponta 5-ször borulnak le Allah előtt, a buddhisták részletesen kidolgozott templomokat építenek, imádkoznak, és füstölőt égetnek. De mit tesznek ezek az „istenek”? A keresztény „isten” Allah bácsival karöltve szarik minden követőjére. Buddha semmit sem csinál.

Nekünk viszont itt van Sátán Atya – sok pszichikusan impotens ember azt állítja: “Ó, ő csak egy erő.” Nagyon keveset dicsérjük őt, és kevés hálaadó rituálét végzünk. Mindig csak én, én, én! Ezt akarom! Azt akarom! Az emberek megkapják a dolgokat amiket Sátántól kértek, és még csak meg sem állnak köszönetet mondani. Ostoba módon követelőznek és parancsolgatnak. Ezek a tanítások a régi zsidó-keresztény varázskönyvekből származnak, amik évszázadokon keresztül reklámozták Sátán és a Démonok kihasználását, és arra buzdítottak, hogy tiszteletlenül bánjunk velük.

Néhány bolond odáig merészkedik, hogy “megidézi” Lucifert, mint egy szolgát, hogy rendbe hozza siralmas szerelmi életét. Ez a hihetetlen tiszteletlenség évszázadok óta tart. Mint ahogy az egyik szereplő mondta “A Kilencedik Kapu” című filmben: “…a Mester nevére hivatkozva vezeted ezt az utálatos orgiát…”.

Az egyik Anton LaVey-féle rituálét filmre vették. A szalagon az látható, amint egy nő egy vallásos ikonhoz dörzsöli a nemi szervét. Bárkinek aki Sátánistának nevezi magát, már rég el kellett volna hagynia a rituálék keretében végzett szexuális kicsapongásokkal. Az orgiákat tartogassátok későbbre.

Sátán megjelent egy újságírónak 1960-ban, és azt mondta neki, hogy nem szereti azt a módot ahogy imádják őt. Meg is említett egy “holdkórost a pincében, leeresztett redőnyökkel”. Azt állította, hogy már megnyerte a Földért folytatott csatát. Vannak olyan dolgok, amiket meg kell változtatni abban, ahogy az emberek viszonyulnak hozzá. Ő és a Démonjai olyan tiszteletlen és inzultáló bánásmódnak voltak kitéve, ami évszázadokon keresztül folyt. “Ó, ő csak egy erő.”

Azt üzenem azoknak az embereknek akik már “istennek” hiszik magukat, és szinte semmit nem tesznek azért hogy megerősítsék önmagukat, hogy próbálják meg a mágiát teljesen ateistaként, egyedül végezni. Képmutató dolognak tartom, hogy az úgynevezett “Sátánisták”, akik nem hajlandóak Sátánt valós lényként elismerni, rituáléikban mégis őt és a Pokol Trónörököseit hívják.

http://www.freewebs.com/eridu666/All.html

Kategória: Sátánizmus kezdőknek | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s