Fontos bejelentés

Kedves Olvasók!

Sajnálatos bejelentés következik: a prophpbb szervere számunkra is hozzáférhetetlenné és használhatatlanná tette a fórumot; tapasztalataink szerint csak a bejelentkezés működik, és minden más, azelőtt élő funkció inaktiválva van.

A fórum hozzáférésének blokkolásáról nem kaptunk előzetes tájékoztatást, ezért ez ügyben haladéktalanul felvettük a kapcsolatot a szerver üzemeltetőivel. A kérdéseinkre azt a választ kaptuk, hogy a fórumunkat kifogásolható tartalom miatt bejelentették, és ezért ellenőrizniük kell az azon megjelent tartalmakat. Az ellenőrzés ideje alatt a fórumot hozzáférhetetlenné tették, hogy így elkerüljék a tartalmak felhasználók általi utólagos módosítását.

Gyanúnk szerint az ellenőrzés során biztosan találnak majd ,,kifogásolható információkat,, bár ez csak egy ürügy a kommunikációnk ellehetetlenítésére.

Hogy a továbbiakban mi lesz, az még kérdéses. Az újabb híreket a Spirits of Eridu, az Elysium666, a Caduceus666 és a Sátán Könyvtára nevű blogokon fogjuk közzétenni, amint megtudunk valamit.

Addig is elnézést a kellemetlenségekért, és arra kérünk mindenkit, hogy senki ne essen pánikba. Maradjatok erősek Sátánban, ne feledjétek a spirituális önvédelmet, és legyetek résen!

Kategória: Uncategorized

Információk a legújabb rituáléról

Maxine Dietrich Főpapnő jelezte, hogy a Joy of Satan oldalát kiszolgáló szerver leállt. Azóta már helyreállították, de a Főpapnő alábbi üzenete fontos információkat tartalmaz, ezért közzé teszem:

“Az egész szerver leállt. Ez nem csak a JoS-t érintette, hanem más, a JoS-hoz vagy a Sátánizmushoz nem kötődő oldalakat is. Még a szerver főoldala is eltűnt, remélhetőleg hamarosan mindent helyreállítanak.

NE BECSÜLJÉTEK ALÁ a legutóbb közzétett rituálénkat. Nem mondtam sok dolgot vele kapcsolatban, de ez a rituálé alapjaikban rengeti meg őket. Ez a rituálé sokkal erősebb, mint az eddigiek. Gondoskodjatok róla, hogy semmi ne akadályozzon meg ennek a rituálénak a minél gyakoribb elvégzésében. Nem tudom hogy mi történt a szerverrel, lehet hogy ez egy támadás volt.

Ennek a rituálénak a fontosságát NEM TUDOM ELÉGGÉ HANGSÚLYOZNI! Ha minden oldalunkat eltüntetik, akkor is végezzétek szakadatlanul!

— Maxine Dietrich Főpapnő”

Aki csak most kapcsolódott be, annak itt az említett rituálé linkje: https://spiritsoferidu.files.wordpress.com/2016/04/2016-aprilis-5.pdf

A Főpapnő mondandóját kiegészíteném azzal, hogy IGEN, ez nagy valószínűséggel egy támadás volt, és az ellenséget ismerve nem az utolsó. Az oldal újra működik, az ellenség ismét kudarcot vallott, de senki ne lepődjön meg, ha szaporodni fognak az ilyen esetek. A helyzet egyre jobban durvul, mert az ellenség a vesztét érzi, és mindent megtesz annak érdekében, hogy kimásszon a sírból, amit mi ástunk neki.

Lehet hogy ezt még nem mindenki látja, de a Tóra-visszafordító rituálékkal irdatlan károkat okozunk nekik. Minél többen csináljuk, annál gyorsabb és jobb eredményeket érünk el. Számítunk mindenkire!

Kategória: Rituálék

A hatalom nem ad jogot

A társadalmunkat átható számos domináns narratívát összefűzi a hegeli dialektika, a konfliktuselmélet. Ez a marxizmus, az osztályharc alapja, és erre alapozva írta újra saját történelmét. Ez a kereszténység folytatása, a konfliktus-ideológia, amelyre a megváltott-elkárhozott, ő istenük-mi istenünk és hasonló ellentétek épülnek.

Eredete a zsidó gondolkodásban keresendő. Ezért nem is meglepő tény, hogy Hegel egy rabbi volt.

Ez az elmélet más olyan népszerű nézeteket is megvilágít, amelyeket a nyugati világra erőltetnek: pl. a szociális darwinizmust, az evolúciós darwinizmust, az erkölcsi relativizmust stb.; valamint kapcsolatát a liberális kapitalizmussal. Ezt láthatjuk a szociális marxizmusban: nemek, rasszok és szexuális orientációk háborúja. Ezt láthatjuk a jelenleg népszerű bolondos libertarianizmusban, ami – ha valaki Ann Rosenbaum (Rand) szemetét olvassa – a marxizmus megfordítása, ahol a burzsoá osztály hadban áll a munkásosztállyal, s ez utóbbi alsóbbrendű, ember alatti állatoknak számító csőcselék. Ez tökéletesen passzol a szociáldarwinista konfliktus-elméletekhez. A libertariánus ideológiának részét képezi a kormányok, nemzetek, fajok, kultúrák és etnikumok megtagadása és eltüntetése. Mindezt egy globális, materialista világban képzelik el, amelyben véget nem érően dúl a kapitalista harc, és az egészet egy globalista plutokrácia uralja és irányítja. Az egész bolygót egy kooperatív neo-feudalizmusba akarják taszítani, egyetlen hatalmas gyárrá változtatva azt. Na és ki lenne a tulajdonos? A zsidók.

Mit gondoltál, hogyan fog ez valójában végződni? Úgy ahogy a szemedbe hazudták? Minden gój saját, pénzzel feltöltött medencéjében fog úszkálni? Mit gondolsz, miért zsidó mindenki, aki ezt kitalálja és terjeszti? Ráadásul ott van Rosenbaum esete, aki nyíltan megtagadta saját elveit, ha a „Kiválasztott” társairól volt szó. A zsidók egyszerűen annyit tettek, hogy emészthető formában drogozták be az amerikai pszichét. Ez egy olyan mérgezett alma, amit ha bezabálsz és eldobod a csutkát, kéjes röhögéssel ürítik ki a zsebeidet. Rosenbaum tudta, hogy ez az alma nekünk, kis Dzsentileknek való, nem az ő zsidóinak. És most épp a sajátjaid elpusztításában segédkezel, ők meg csak besétálnak, és magukhoz ragadják a hatalmat.

Na és ha belefáradtál, hogy folyton eltapos a hatalmas zsidó vagyon és a szociális darwinizmusra épülő ideológiája, ami rajtad, csóró kis gójon uralkodik és kihasznál téged, mint bérrabszolgát, hová fordulsz? Az érme másik oldalához, vagyis a balos, konfliktus-alapú, osztályharcot és forradalmat hirdető ideológiához, ami ugyanolyan szociáldarwinista jellegű. Legbelül mindkettő ugyanarra épül, és te ugyanoda jutsz, csak nem egy vállalati vezető, hanem egy párthivatalnok társaságában.

Akik úgy gondolják, hogy ez mind csodálatos, gondolkodjanak el, hogy hová jutott a nyugati világ a zsidó konfliktus-elméletek, a sosem szűnő hegeli dialektika, a szociáldarwinizmus, a liberálkapitalizmus és az egész alapját képező fősodratú politikai rendszer, a Jobboldal és Baloldal (pl. republikánus vs demokrata) lobogója alatt.

Ha körülnézünk, láthatjuk, hogy ez nem hozta el a beígért eposzi méretű javulást, hanem hétről hétre egyre rosszabbá válik. A társadalom egy rémálommá vált, amelyben az emberek tömegesen vetnek véget saját életüknek, hogy megszabaduljanak tőle. A fizikai és mentális betegség mára normálisnak számít, az emberek pszichéjében a konfliktus uralkodik, saját magukkal küzdenek. A városok, falvak utcáit az erőszak festi vörösre, a halottak száma rövid idő alatt annyival nőtt, mint egy kisebb ország lakossága, s ennek nagy része annak köszönhető, hogy a kapitalizmusra épülő tevékenységeket szociáldarwinizmusra építve közelítették meg. A társadalmainkat kifosztották a globalista zsidó bankárok, a vállalataik, valamint szociális média-propagandájuk. Nemzetek, fajok, kultúrák pusztulnak el. Véget nem érő konfliktusok, háborúk, üres gyűlölet és megosztottság, amik nem építenek semmit, csak romokat hagynak maguk körül. Ez a zsidók „oszd meg és uralkodj“ taktikája.

Szóval hová is juttatott minket „a hatalom jogot ad” eszméje? Pontosan a zsidók karmaiba.

El kell szakadnunk a Zsidológia paradigmájától, magunkba kell tekintenünk, és rá kell ébrednünk, mit is jelent embernek, egyénnek lenni, mit jelent egy faj, egy kultúra, egy nemzet és egy bolygó részének lenni. Ami egyedivé tesz, az egyesít minket, nem pedig konfliktust szít közöttünk.

Nem meglepő, hogy a hegeli dialektika és konfliktus-elmélet, ami a társadalmi narratívák többségének alapja, egy zsidó rabbitól származik. Ez a zsidó pszichózis magja: konfliktus, háború, kegyetlenség, szadizmus, és értelmetlen, pszichotikus agresszió.

A hatalom nem ad jogot semmire.

Jogot az Igazság ad, mert az Igazság az, amire a kozmosz épül. Ez az, ami örök.

Alább egy cikkrészlet Rand-ról:

Az orosz zsidó nő, „Ayn Rand” erősen befolyásolta Ron Pault, ahogy Alan Greenspan-t is.
„Rand” Alisza Zinovjevna Rosenbaum néven született az oroszországi Szentpéterváron, 1905-ben. Rosenbaum felforgató tevékenységével akkor ismerkedtem meg, amikor filozófiája egyik leglelkesebb támogatója ellen küzdöttem. Ez egy radikális cionista zsidó volt, aki sok évvel ezelőtt előterjesztette Irán nukleáris megsemmisítését, illetve aki hazugságokkal és rágalmakkal védelmezte Einstein hírnevét.

„Ayn Rand” radikális antikommunistának tüntette fel magát, így érkezett Amerikába Oroszországból. A bolsevik ügynökök tipikus munkamódszerét tette magáévá, miközben egy hivatalos szovjet szervezetnek dolgozott, amit úgy ismertek, „A Tröszt”. Az ügynökök közül sok kripto-zsidó volt, és antikommunisták keresésére érkezett a Nyugatra. Beszivárogtak az antikommunista szervezetekbe és nyugati hírszerző ügynökségekbe. A céljuk az volt, hogy a kommunizmus érdekében tevékenykedjenek, azáltal, hogy a kommunizmussal látszólag szemben álló, általuk irányított csoportokat hoznak létre, amelyek a kommunisták érdekeit szolgálják, miközben úgy tesznek, mintha ellenük dolgoznának. Ezen kívül minden valódi antikommunista mozgalmat uralmuk alá hajtottak.

Rand támogatta a nők negatív sztereotípiáit, támadta a homoszexuálisakat, hirdette a Laissez-faire-kapitalizmust, és az önzést tanította, az emberiség semmibe vételét. Szembe helyezkedett a jótékonysággal és ellenezte a nincstelenek állami megsegítését. Az anyagi bukást előidéző Aranystandard felé akarta vezetni Amerikát.

Rosenbaum feketéknek szóló „jó tanácsa” csak visszatartotta őket, mert megakadályozta őket abban, hogy a politikai folyamatot saját érdekeik előremozdítására használják. A gójoknak szóló jó tanácsa pedig visszatartotta a Dzsentileket, mert önzővé és felelőtlenné tette őket, valamint megakadályozta őket abban, hogy a saját kormányukat önmaguk és szomszédjaik javítására használják. Azt tanította a Dzsentileknek, hogy gyűlöljék a szegényeket, ássák alá a középosztályt, és a leggazdagabb zsidók kezében összpontosítsák a vagyont, mindezt a „kommunizmus elleni harc” nevében. A „jó tanácsai” egymás ellen hangolták a Dzsentileket egy olyan időszakban, mikor épp, hogy segíteniük kellett volna egymásnak a sikeressé válásban.

Azt tanította a Dzsentileknek, hogy ne tegyenek erőfeszítéseket a közösségeikben való együttműködésre, valamint egymás sorsának javítására.

Miközben a zsidók köztudottan biztosítottak közösségi támogatást és jótékonysági segítséget sajátjaik számára, Rosenbaum segített megteremteni a destruktív „én-generáció” hozzáállását az amerikai elmékben, segített meggyengíteni a közösségeket, és meggátolni az alsó- és középosztály előrelépését. A nézetei táplálták a drogkultúrát, a pornográfiát és a közoktatás pusztulását. Amíg a zsidók az erős közösségi kötelékeket hirdették, addig Rosenbaum arra nevelte a gójokat, hogy legyenek önzők és „függetlenek”, vagyis ne legyen semmilyen érzékük a társadalmi felelősségvállaláshoz és a közösségi összetartáshoz.

Amíg a zsidók bölcs módon minden elvettek a magániskoláktól amit tudtak, Frederick T. Gates, a Világzsidóság egyik ügynöke a Rockefellerek és Rothschildok pénzéből olyan felsőoktatási intézményeket támogatott, amik a zsidók előnyére váltak. Eközben pedig azt az elgondolást hirdette, hogy a Dzsentil tanulókat gyári és mezőgazdasági munkákra kell felkészíteni. Miközben a Világzsidóság a Dzsentilektől lopott pénzt jótékonyan szétosztotta a sajátjai között, Rosenbaum azt verte a Dzsentilek fejébe, hogy hagyjanak el minden társadalmi felelősséget, megszállottan összpontosítsanak saját magukra, és pusztítsanak el minden olyan kormányzati intézményt, ami segíti az amerikai középosztályt és a szegényeket.

Alisa Rosenbaum „antikommunista” filozófiája meggyengítette az Amerikaiakat, hogy kitárják a kapukat a kommunizmus felé. Úgy gondolom, ő „A Tröszt” ügynöke volt…

Kategória: A kommunizmus halála

Ármány a Wall Streetről

Az elmúlt néhány hétben New Yorkban elindult egy új tömegmozgalom, ami számos más amerikai városra is átterjedt. Ennek a tiltakozáshullámnak a kezdőpontja az „Occupy Wall Street” (Foglaljuk el a Wall Street-et) mozgalom, és a kezdeményezés iránt azóta sem csökkent az érdeklődés.

Amíg a tüntetőknek megvannak a maguk komoly és valós panaszaik a zsidók nemzetellenes tevékenységeiből kifolyólag (http://gblt.webs.com/Jewish_Bankers_War_On_America.htm, http://groups.yahoo.com/group/JoSNewsletter/message/237), addig mi tudjuk, hogy a keverékben van még egy alkotóelem: maga a zsidó.

A zsidók a hegeli dialektika probléma-reakció-megoldás formulája szerint tevékenykednek, vagy ahogy a jiddis szólás tartja: „Gyújts fel valamit, aztán add el nekik a locsolótömlőt”. A zsidók tudták, hogy a második háborújuk után (amiben porrá akarták zúzni a Nemzeteket amik kicsúsztak a markukból Európában a kritikus „reakció” fázis során) Amerikában lehetetlenség lett volna nyílt kommunista forradalmat szítani, mert a Nemzet politikai, társadalmi és gazdasági változásai miatt a tömegek sosem támogatták volna. Az Amerikai Kommunista Pártnak több mint egymillió olyan tagja volt az 1930-as években, aki külföldön dolgozott, elsősorban Európában és Oroszországban. A zsidó bankárok által kivitelezett válság célja az volt, hogy olyan helyzetet teremtsenek, amit kihasználva a zsidók átvehették volna a hatalmat egy kommunista forradalmon keresztül.

A zsidók korábban erős ellenállással találkoztak Európában, az erőszakos forradalmaikat legyőzték Nyugat- és Közép-Európában, a Vörös Hadsereg erőforrásai kimerültek, és kikapott Lengyelországban. Az 1920-as években kitalálták a „lassú adagolás” módszerét, amivel belülről lehet lerombolni egy nemzetet. Ezt a „trójai falóra” hasonlító módszert végül „kulturális marxizmus” néven véglegesítette a Frankfurti Iskola zsidó agytrösztje.

Az 1930-as években a kulturális marxizmust Amerikába is eljuttatták, és az 1950-es évektől kezdve használták, mikor rájöttek, hogy a nyílt kommunista forradalmak ideje lejárt. A lassú adagolás mellett döntöttek, amit ha egy pontosan kierőszakolt gazdasági összeomlással ötvözve meglovagolhatják az emberek reakcióit és újraindíthatják a programjukat. Az embereknek meg kell érteniük, hogy a zsidók évtizedekkel, évszázadokkal előre terveznek, méghozzá olyan lépéseket, amik fokozatosan jutnak érvényre és minden helyzethez alkalmazkodnak. Így akarják elhozni a globális zsidó világrendet.

Erről bővebben az „Amerika zsidó kommunizálása” című cikkben olvashatsz.

http://groups.yahoo.com/group/JoSNewsletter/message/243

Manapság a Wall Street-i tüntetéseken keresztül láthatjuk ennek az „érvényre jutásnak” a bizonyítékát. A bizonyíték pedig az a tény, hogy ezt a mozgalmat a zsidó hatalmi struktúra ügynökei indították és pénzelték, névlegesen a Rothschildok csatlósa, Soros György. Az Occupy Wall Street mozgalmat ő szervezte az Adbustersen keresztül:

Az Adbusters először július közepén tette közzé a felhívást. Kísérőként készített egy szexi posztert is, amin egy balerina pózol a „Támadó Bika”-szobron, háttérben a rohamrendőrséggel. A Harag Napja az Egyesült Államokban. [1]

Ez a csoport ezután megállapodást kötött a New York-i Közgyűléssel, ami a zsidók egyik kommunista frontja a piszkos munkák beindítására.

Az Adbusters Media Foundation úgy írja le magát, mint non-profit „fogyasztásellenes” szervezet, ami olyan „művészek, aktivisták, írók, tréfacsinálók, tanulók, oktatók és vállalkozók szerveződése, akik előre akarják mozdítani az információs korszak új társadalmi aktivista mozgalmát.”

A sok hasonló balos non-profit szervezethez hasonlóan az Adbusters is globalista alapokon áll. Az Activistcash.com által elvégzett kutatás szerint az Adbusters számos, hivatalosan progresszív alapítványtól kap pénzt, köztük az alapítványok Big Kahunájától, Tides Foundation-től, valamint a Tides Centertől. 1996 és 2003 között a Tides 334.217 dollárt adott az Adbustersnek, a nyolc támogató alapítvány közül a legnagyobb összeget.

Steve Baldwin szerint a Tides több mint hétmillió dollárt kapott Soros Györgytől. Habár a Tides alapítója, Drummond Pike és a globalista Soros közti kapcsolat részletei homályosak, Ron Arnold kutató számos köteléket felfedett a két ún. filantróp között. Az IRS szabályai alapján Drummond nem köteles felfedni, kitől kapott pénzt a nagyszámú állítólagosan progresszív szervezet pénzeléséhez.

„A Tides Alapítvány egy köztes állomás más alapítványok pénzének” – írja Arnold. „A Tides egy publikus jótékonysági szervezet, nem pedig magánvállalat. A Tides más alapítványok pénzét közvetíti különböző baloldali szervezeteknek, amelyeket eredeti támogatóik nem akarnak vagy nem tudnak egyedül támogatni… Mivel a Tides-hoz tartozó több mint 260 projekt közül egyik sem az adóhivatalnak adja le a 990-es űrlapját (a non-profit szervezetek pénzügyi információit tartalmazó adatlapot), a pénzügyeik gyakorlatilag teljesen titkosak, és nem elérhetők a nyilvánosság számára. Ezt a problémát a kongresszusnak kell megoldania.”

„Úgy tűnik, a The Ruckus Society-n keresztül Soros Györgynek is benne van a keze az Amerikai Harag Napjában, amit Occupy Wall Street mozgalomnak is neveznek. A The Ruckus Society A Tides Alapítványtól kapja a pénzt, a Tides-t pedig Soros György Open Society Institute-ja támogatja. Csak 2008-ban 4,2 millió dollárnyi összegről van szó, a tavalyi összegek is elérhetők.” [2]

Na és ki segít irányítani ezt a mozgalmat?

A New York Times október 5-i cikkét („Az energiát kereső egyesületek csatlakoznak a Wall Street elleni tüntetéshez”) széles körben reprodukálták, és ez a cikk rámutat a zsidó Stuart Appelbaum hozzáállására és szerepére a jelenleg zajló Occupy Wall Street-tüntetésekben. Appelbaum az RWDSU (Áruházak, Kis- és Nagykereskedők Egyesülete) elnöke. [3]

Még több Appelbaumról:

Nem csak 100.000 tagú RWDSU elnöke volt 1998-tól kezdve, de most az UFCW – Élelmiszer-ipari és Kereskedelmi Dolgozók Egyesülete (Változz a Győzelemért Szövetség) egyik részlegét is vezeti. Appelbaum a Zsidó Munkástanács elnöke, ami az amerikai kereskedelmi tömörüléseken belül működő gy Izrael-barát lobbi. Ebben a minőségben rendszeresen kiáll a cionista politika mellett, habár a mérsékeltebb munkáspárti verzióban, valamint elítéli a palesztin ellenállást. Kapcsolata van az Ameinu-val is, ami a Cionista Munkásszövetség utódszervezete.

Mielőtt az UFCW kivált volna az AFL-CIO-ból (Amerikai Munkásszövetség – Ipari Szervezetek Kongresszusa), Appelbaum a nemzeti AFL-CIO alelnöke volt, valamint a szövetség Végrehajtó Bizottságának tagja is egészen 1998-tól 2005-ig. Jelenleg New York állam AFL-CIO-jának és a New York City Központi Munkástanácsának alelnöke.

Kiemelkedő szerepet játszik a Demokrata Pártban s korábban a Demokratikus Nemzeti Bizottság főtanácsosa os volt. Appelbaumot 1996-ban, 2000-ben, 2004-ben és 2008-ban képviselőnek választották a Demokratikus Nemzetgyűléseken, korábban pedig helyettes képviselőnek ugyanezen a gyűlésen 1992-ben. 2008-ban a Választói Kollégium tagjaként szolgált Obama New York-i elektorjaként.

Appelbaum a Freedom House tanácsának tagja, különböző jobboldali akadémikusokkal, kereskedelmi egyesületek hivatalnokaival és az amerikai kormány válogatott alkalmazottaival együtt: ott van pl. Kenneth Adelman is, aki Gerald Ford védelmi miniszterének, Donald Rumsfeldnek volt az asszisztense, majd később a Védelempolitikai Tanács tagja.

A Freedom House egy másik megbízottja Diane Villiers Negroponte, annak a John Negroponte-nak a felesége, aki az 1980-as években Hondurasban volt nagykövet, és kulcsszerepet játszott a CIA által támogatott „kontra“ zsoldosok ellátásában és ellenőrzésében. A Hondurasban állomásozó zsoldosok hadműveletei több, mint 50.000 életet követeltek. [3]

További információk:

Az Occupy Wall Street tüntetéseinek szóvivője szerint a kezdeményezésük teljesen átlátható, és minden eleme nyitva áll demokratikus vitára, amelyben minden odaérkező részt vehet. De az Alsó-Manhattanben gyülekező, gyakorlottabb megfigyelők beszámolói teljesen más valóságot fednek fel e mézesmázos kijelentések mögött. Úgy néz ki, olyan erők léptek működésbe a színfalak mögött, amelyek manipulálják a tüntetési mozgalmat.

A szemtanúk szerint a közgyűlés tanácskozásai csak figyelemelterelésként szolgálnak, és a valódi hatalom nagyjából 20 rejtélyes és anonim egyén kezében összpontosul, akik a háttérből irányítják a közgyűlést, vagy talán teljesen meg is kerülik. Ezek a rejtélyes alakok cseppet sem olyan fiatalok, mint az átlagos tüntető. A titkos vezetőség 25-40 éves emberekből áll, és a kulcspozíciókat az idősebbek foglalják el. E rejtőzködő vezetők neveinek kiderítésére tett kísérletek mind akadályokba ütköztek. Mikor az egyik vezető hölgy személyazonosságát próbáltuk kideríteni, „Mary MIA”-ként mutatkozott be. Egy másik vezető „Tony POW”-ként azonosította magát.

Ha az OWS vezetői átláthatóak akarnak lenni, hát tegyék nyilvánossá legalább a teljes nevét azoknak az embereknek, akik az egészet szervezik! Senki nem akar egy olyan mozgalomhoz csatlakozni, amelynek névtelenek a vezetői. A megfigyelők észrevették, hogy a titkos vezetőség közel minden valószínűsíthető tagja délután 4 és 6 között eltűnik szem elől, közvetlenül a közgyűlés megnyitása előtt. A közgyűlésre azonban megint visszatérnek.

Feltételezések szerint zártkörű találkozón vesznek részt, de a közgyűlést erről a tényről hivatalosan nem tájékoztatják. [4]

Jelenleg megint a zsidók probléma-reakció-megoldás formulájának visszatérését látjuk. Megteremtenek és pénzzel támogatnak egy tömegmozgalmat, amelyet felhasználva magukhoz ragadhatják a hatalmat, és Amerikát a Zsidó Világrendbe taszíthatják. Több évtizednyi, kulturális marxizmussal (minden nagyobb egyetemi campus egy kulturál-marxista szeminárium) való pszichológiai programozás útján baloldali hasznos hülyék seregét hozták létre, hogy a zsidó vezetőségnek legyen kivel elvégeztetni a piszkos munkát. A kikényszerített gazdasági válsággal pedig a globális zsidóság faltörő kosaként egyesülve működhetnek tovább.

[1] http://www.thenation.com/article/occupy-wall-street-faq/

[2]Occupy Wall Street: A Globalist Op Designed To Destroy Efforts to End the Fed Kurt Nimmo

Infowars.com

[3] http://globalresearch.ca/index.php?context=va&aid=27012

[4] http://tarpley.net/2011/10/07/occupy-wall-street-who-wants-to-hijack-the-movement/#more-3466

Kategória: A kommunizmus halála

Martin Luther King, a zsidók bábja

A Frankfurti Iskola Amerikában tevékenykedő zsidó ügynökei közül a leghíresebb Martin Luther King, egy hasonló, Tennessee-i kommunista iskolában kiképzett fizetett ügynök volt:

„Kingről 1957-ben készült egy fénykép a Highlander Folk School-ban, ami egy kommunista kiképzőiskola Tennesseeben. A képen a zsidó Abner Berryvel látható, aki a Kommunista Párt Központi Tanácsának tagja volt. A Nem-amerikai Tevékenységek Közös Törvényhozó Bizottsága beszámolt róla, hogy King Déli Keresztény Vezetői Konferenciája „jelentős mértékben a Kommunista Párt befolyása alatt állt, a Déli Konferencia Oktatási Alapján és az azt irányító kommunistákon keresztül.” Kingnek több mint 60 olyan szervezettel volt kapcsolata, amik a kommunista fronthoz tartoztak. A legfontosabb segítői közül kilenc magas rangú kommunista aktivista volt, és ezek közül az egyik később Jesse Jackson tiszteletes tanácsadója is lett. Stanley Levinson – aki 1956-tól kezdve King tanácsadója volt – egészen 1955-ig a Kommunista Párt tagja volt, és más ismert kommunistákat is áthozott King csapatába.”

Karl Prussion FBI-ügynök beépült a Kommunista Pártba, és öt éven keresztül részt vett kaliforniai találkozóikon. 1963-ban készült jelentésében az alábbiakat mondta:

„Továbbá eskü alatt vallom, hogy az előbb említett találkozók mindegyikén megemlítették Martin Luther King tiszteletest, mint azt az egyént, akit a kommunistáknak fel kell használnia a kommunista küzdelemben a számos faji üggyel kapcsolatban.”

Julia Brown, egy korábbi kommunista a következőket állította:

„Azt mondták nekünk, hogy támogatnunk kell Martin Luther Kinget, hogy egyesítsük a négereket és a fehéreket is mögötte… King a kommunisták parancsait követte. Biztosan tudom, hogy a kommunisták nem reklámozták, pénzelték és támogatták volna őt, ha nem bízhattak volna meg benne. King pontosan tudta, hogy mit csinál. Ebben olyan biztos vagyok, amennyire csak lehet.”

Habár egy1977-es bírósági végzés 50 évre titkosította az FBI széleskörű megfigyelési feljegyzéseit Kingről (amiket a Nemzeti Archívumban őriznek), Jesse Helms szenátor 1998-as „A King-vakáció és jelentése” című könyvében megemlíti, hogy Charles D. Brennan, az FBI Igazgatóhelyettese személyesen foglalkozott a megfigyeléssel. King tevékenységeit „orgiasztikus és parázna kalandokként” írta le, amelyekben „a nők szexuális bántalmazását bestiális módon élhette ki”. Azt is megfigyelte, hogy „King gyakran leitta magát”.

King híres álom-beszédét valójában zsidó gazdája, Levinson írta, aki az 1950-es években az Amerikai Kommunista Párt vezetőjeként tevékenykedett, és a szöveget teletűzdelte hazugságokkal és elferdített történelmi eseményekkel. Ez egy olyan dokumentum, ami megpróbálja kommunizálni Amerika Alapítóinak és Vezetőinek emlékét, akiket a beszédben is megemlítenek. Ez nem más, mint a nagy zsidó hazugság a gyakorlatban.

Ahogy Dr. Duke írta az „Ébredésem” című könyvében a témáról:

„Stanley Levinson, aki King számos szövegét írta, köztük a „Van egy álmom”-at is, melyet Washingtonban mondott el márciusban…

King magánkörökben marxistának vallotta magát, és közeli ismerőseinek azt mondta, erőfeszítései az „osztályharc” részei. Személyi titkára, Bayard Rustin kommunista volt. Mikor Kingnek 1961-ben le kellett váltania Rustint, egy másik kommunistát, Jack O’Dell-t választotta. Főtanácsadója (a „gazdája” találóbb kifejezés) – ahogy már említettem – a zsidó kommunista, Stanley Levinson volt, aki King „Lépés a szabadság felé” című könyvét szerkesztette, és nagy valószínűséggel nagy részét ő is írta. Levinson készítette King adóbevallását, ő koordinálta King jótékonysági pénzgyűjtő akcióit, és az Amerikai Kommunista Pártnak küldött szovjet pénzeket is ő kezelte. [15]

Nincs új a nap alatt:

„1925-ben néhány tucat feketét toboroztak, hogy propaganda-kiképzésre küldjék őket Oroszországba. Ugyanebben az évben megalakult az Amerikai Néger Munkások Kongresszusa. 1930-ban Négerjogi Küzdelem Ligájára változtatták a nevüket, majd 1936-ban összeolvadtak a washingtoni Egyesült Fekete Kongresszussal, annak megalakulásakor.

1940-re a szervezet tagságának kétharmadát kommunisták tették ki. 1947-ben egyesültek a Polgárjogi Kongresszussal, ami a kommunista front egy csoportja volt.”

Ne feledjük, hogy Kinget a faji integráció ügynökeként reklámozták, vagyis a fajkeveredés és a két érintett Dzsentil faj elpusztításának céljából, ami a zsidó globalista terv része. Eközben azokat a feketéket, akik a faji elkülönülést támogatták, a zsidók nyomban megtámadták.

Alább egy nagyon jó cikk arról, hogy a kommunizmus csak egy ateista kereszténység, és összedolgoznak:

Bestia a szent-álarc mögött: az igazság ifj. Martin Luther King-ről

Mikor a kommunisták átvették a hatalmat egy ország felett, az egyik legelső intézkedésük a magánkézben lévő fegyverek elkobzása volt, hogy megakadályozzák a népet a zsarnokságnak való fizikai ellenállásban. Ám fegyvereik elrablásánál még aljasabb tett volt a múltjuk elrablása. A hivatalos kommunista „történészek” átírták a történelmet, hogy az megfeleljen a jelenlegi pártérdekeknek. Számos országban a mélyen tisztelt nemzeti hősöket egyszerűen kifelejtették a történelemkönyvekből, vagy a valódi tetteikről szóló beszámolókat úgy ferdítették el, hogy megfeleljenek a kommunista ideológiának. A kommunista gyilkosokat és bűnözőket tették meg hivatalos „szenteknek”, és ünnepnapokat jelöltek ki a számtalan nemzetet lemészároló bestiák tiszteletére. Tudtad, hogy Amerikában is megtörtént ugyanez?

A média minden januárban hízelgő őrületbe zuhan az úgynevezett „Dr. Martin Luther King Jr. tiszteletessel” kapcsolatban. Kingnek saját nemzeti ünnepnapja is van, amelyet az ő tiszteletére jelöltek ki. Ilyen tiszteletet más amerikai nem kap. Sem Washington, sem Jefferson, sem Lincoln. Washingtonnak és Lincolnnak már nincs is külön emléknapja, az általános „Elnökök napján” kénytelenek osztozni. Egy liberális bíró a Kingről szóló FBI-aktákat 2027-ig titkosította. Vajon mit rejtegetnek? Vessünk egy pillantást erre a modern kori műanyag istenre!

King 1929-ben, egy fekete prédikátor fiaként született, akit akkoriban csak „Daddy King” néven ismertek. Daddy King Michaelnek keresztelte a fiát. 1935-ben Daddy King kitalálta, hogy attól kezdve a protestáns reformer, Luther Márton nevét fogja használni, így kijelentette a gyülekezetének, hogy „Martin Luther King”-nek kell őt szólítaniuk, a fiát pedig „Martin Luther King Jr.”-nak. Ezt a névváltoztatást egyetlen bíróság sem hagyta jóvá, így „Daddy” King fiának valódi neve még mindig Michael King.

King szégyentelen csalása

Michael Hoffman „Ünnepnap egy csalónak” című könyvében olvashatjuk:

King első nyilvános prédikációját 1947-ben mondta el az Ebenezer baptista templomban. Ennek szövegét Harry Emerson Fosdick protestáns lelkész „Az élet az, amivé teszed” című homíliájából plagizálta. Erről King akkori legjobb barátja, Larry H. Williams tiszteletes számolt be.

King első könyvét, a „Lépés a szabadság felé”-t több forrásból lopta, hivatkozásokat sehol nem jelölt – olvashatjuk a Keith D. Miller, Ira G. Zepp, Jr., és David J. Garrow King-szimpatizáns kutatók által összeállított dokumentációban.

És nem kevésbé mérvadó forrás, mint az „Ifjabb Martin Luther King írásai” (a Martin Luther King Központ az Erőszakmentes Társadalmi Változásokért társaság – amelynek King özvegye, Coretta is tagja – hivatalos kiadványa) négy vezető szerkesztője is hasonlókat állít. A Bostoni Egyetemen és a Crozer Teológiai Szemináriumon előadott King-beszédekről azt mondták: „Visszatekintve azt kell mondanunk, a tudományos módszerek szabályai alapján King írásai számos esetben tragikus jelentőségű plagizálási hibákkal vannak teletűzdelve… Az eltulajdonított részek kifejezetten nyilvánvalóak saját szakterülete, a szisztematikus teológia területén készült írásaiban.”

King esszéje, a „A logika és tapasztalat helye Isten keresésében”, melyet a Crozernél írt, sok lopott anyagot tartalmaz Edgar S. Brightman teológus munkáiból, aki az „Isten megtalálása” című könyvet írta. King egy másik tézisét, a „Kortárs Kontinentális Teológiát” nem sokkal azután írta, hogy megkezdte tanulmányait a Bostoni Egyetemen, és tartalma nagy részét Walter Marshall Horton egy könyvéből lopta.

King doktori disszertációja, melynek címe „Paul Tillich és Harry Nelson Wieman Isten-fogalmának összehasonlítása” – és amelyért a teológia doktora címet kapta – több mint 50 teljes mondatot tartalmaz, amit Dr. Jack Boozer „A logika helye Paul Tillich Isten-fogalmában” című PhD disszertációjából plagizált.

A „Martin Luther King Írásai” szerint King disszertációjában „a Tillichről szóló részben csak a mondatok 49 százaléka tartalmaz ötnél több olyan szót, amit King írt bele…”!

Az „Amerikai Történelmi Napló” 1991. júniusi számának 87. oldalán David J. Garrow balos akadémikus, aki ráadásul King-szimpatizáns, azt állítja, hogy King felesége, Coretta Scott King aki egyben a titkárnője is volt, segítette őt sorozatos csalásaiban.

(„King plágiuma: Imitáció, bizonytalanság és átalakulás”, Amerikai Történelmi Napló, 1991. június, 87. oldal)

Garrow cikkét elolvasva arra az elkerülhetetlen konklúzióhoz juthatunk, hogy King azért csalt, mert olyan politikai szerepet választott magának, amelyben egy PhD hasznos lett volna számára. És mivel híján volt a szükséges intellektuális képességeknek, hogy ezt tisztességesen érje el, minden elérhető eszközt felhasznált célja érdekében. Felmerül a kérdés, hogy akkor a Crozer Teológiai Szeminárium és a Bostoni Egyetem professzorai miért engedték hogy ledoktoráljon? Garrow azt állítja a 89. oldalon: „King egyetemi írásai – kifejezetten a Bostoni Egyetemen – közel kivétel nélkül mind összegző leírások voltak… és más írások összehasonlításai. Ennek ellenére az írásait szinte mindig kedvezően értékelték, ami erősen sugallja, hogy King professzorai nem is vártak ennél többet…”

A „Martin Luther King Írásai” szerint „…King tanárainak képtelensége arra, hogy felismerjék King módszerét a sorozatos szövegrész-lopásra szinte ámulatba ejtő…”

De az egyik kutató, Michael Hoffman a következőket mondja: „…igazság szerint a professzorok törvényszegése egyáltalán nem figyelemreméltó. King politikailag korrekt volt, fekete, és voltak ambíciói. A balos professzorok boldogan átengedtek egy ilyen jelöltet, függetlenül attól, hogy mennyit csalt. Az sem meglepő, hogy közel negyven évnek kellett eltelnie, mire King majdnem folyamatos intellektuális kalózkodása nyilvánosság elé került.”

Az állítólagos tudósok – akik valójában osztották King látomását a fajilag kevert marxista Amerikáról – évtizedekig szándékosan eltussolták a csalásait, és ez mind a mai napig folytatódik. A New York Times 1991. október 11-i számának 15. oldalát elolvasva megtudjuk, hogy abban az évben október 10-én a Bostoni Egyetem kutatóinak tanácsa beismerték: „Nem kérdéses, hogy Dr. King plagizált a disszertációja készítése során.” Azonban e felfedezés ellenére a tanács azt mondta, „Dr. King doktori fokozatának visszavonására kár gondolatot pazarolni, mert nem szolgálna semmilyen célt.”

Még mit nem! Az igazságszolgáltatás azt kívánná, hogy e szándékos csalás fényében King neve mellől eltávolítsák a „tiszteletes” és „doktor” címeket.

Kommunista nézetek és kapcsolatok

Hát, barátaim, ő nem egy legitim tiszteletes, nem egy tisztességes doktor, és a neve sem „Ifjabb Martin Luther King”. Akkor hát mi maradt? Csak egy szexuálisan degenerált, Amerika-gyűlölő kommunista és a saját népének érdekeit is eláruló bűnöző.

Az 1957-es Munkások napján Martin Luther King és négy másik személy részt vett egy találkozón, amelyet a Tennessee-i Monteagle Highlander Folk School nevű furcsa intézményében rendeztek meg. Ez az intézmény egy kommunista front volt, amit Myles Horton, a Kommunista Párt Tennessee-i, valamint Don West, a Kommunista Párt Észak-karolinai szervezői alapítottak. A találkozó vezetői az előbb említett két férfi volt, valamint Abner Berry és James Dumbrowski, mind az Amerikai Kommunista Párt elismert tagjai. A találkozó célja az volt, hogy megtervezzék a déli államokban szítandó zavargások és tüntetések menetét.

1955-től 1960-ig Martin Luther King társa, tanácsadója és személyi titkára Bayard Rustin volt. 1936-ban Rustin csatlakozott a New York-i Egyetem Ifjú Kommunistáinak Ligájához. 1944-ben két évre börtönbe zárták, mert elbújt a sorozás elől. 1953. január 23-án A Los Angeles Times megírta, hogy 60 nap börtönbüntetésre ítélték perverzió és bujálkodás miatt. Rustin részt vett a Kommunista Párt 16. gyűlésén 1957 februárjában. Egy hónappal később Kinggel megalapította a Déli Keresztény Vezetőinek Konferenciáját (SCLC). Az elnöke Dr. Martin Luther King Jr. lett, az alelnöke Fred Shuttlesworth tiszteletes, aki egyben a Déli Konferencia Oktatási Alapjának – egy azonosított kommunista frontnak – az elnöke is volt. Ennek a szervezetnek a területi igazgatója, Mr. Carl Braden egyszerre volt az Igazságot Kubának Tanács nemzeti szponzora is. Az SCLC programigazgatója Andrew Young tiszteletes volt, aki az elmúlt években Jimmy Carter ENSZ-nagyköveteként és Atlanta polgármestereként is tevékenykedett. Youngot egyébként a már említett Highlander Folk School-ban képezték ki.

Nem sokkal azután, hogy 1958-ban visszatért moszkvai látogatásáról, Rustin megszervezte King első híres menetét Washingtonban. A Kommunista Párt hivatalos orgánuma, a „Munkás” nyíltan kijelentette, hogy a menet egy kommunista projekt lesz. Habár 1961-ben Rustin távozott King csapatából mint titkár, King megkérte, hogy legyen az 1963. augusztus 28-i (az előzőnél sokkal nagyobb) washingtoni menet társszervezője.

1961-ben Bayard Rustin helyére Jack O’Dell került, akit Hunter Pitts O’Dell-ként is ismertek. A hivatalos feljegyzések szerint O’Dell 1962-ben az Amerikai Kommunista Párt Nemzeti Tanácsának tagja volt, de már 1956-ban is fent volt a Kommunista Párt taglistáján. A St. Louis-i Globe Democrat 1962. október 26-i száma szerint ezen felül megkapta az SCLC egész délkeleti részlegének megbízott végrehajtó igazgatói posztját is. Akkoriban még volt néhány hazafi a sajtóban, így O’Dell párttagsága napvilágra került.

És mit csinált King? Nem sokkal a negatív hírek kiszivárgása után nagy csinnadratta közepette kirúgta O’Dell-t, aztán – már csinnadratta nélkül – „azonnal újra felbérelte és az SCLC New York-i irodájának igazgatójává tette”, amint azt a Richmond News-Leader 1963. szeptember 27-i száma meg is erősíti. 1963-ban egy, az Észak-karolinai Monroe-ból származó fekete férfi, Robert Williams Pekingbe utazott. Pontosan 20 nappal King 1963-as washingtoni menete előtt Williams sikeresen rávette Mao Ce-Tungot, hogy szóban álljon ki King mozgalma mellett. Mr. Williams ebben az időszakban elsősorban Kubában tartózkodott, ahonnan hetente háromszor sugárzott rádióadást az USA déli részére nagy teljesítményű AM-adókkal, Havannából. Az adó neve „Havana Free Dixie” volt. Az adásokban arra buzdította a feketéket, hogy erőszakos támadásokat intézzenek a Fehér amerikaiak ellen.

Williams ekkoriban írta „Fegyveres négerek” című könyvét. Az előszót pedig ki más írhatta volna, mint Martin Luther King Jr.? Érdekes megfigyelni, hogy a könyv szerkesztői és kiadói mind lelkes támogatói voltak a hírhedt Igazságot Kubának Tanácsnak.

King életrajzírója és szimpatizánsa, David J. Garrow szerint „King titokban marxistának mondta magát”. 1981-es „Az FBI és Martin Luther King Jr.” című könyvében Garrow King SCLC-találkozós szavaiból idézett: „…új korba léptünk, egy olyan korba, aminek a forradalom korszakának kell lennie… Az amerikai élet teljes szerkezetét meg kell változtatni… Osztályharcot vívunk.”

A zsidó kommunista Stanley Levinsont leginkább úgy lehetne leírni, mint King színfalak mögött működő „gazdáját”. Levinson évekig volt felelőse a szovjet pénzek Amerikai Kommunista Párt részére való eljuttatásának, s emellett King mentora és King sikeresebb húzásainak kiagyalója is volt. Levinson szerkesztette King „Lépés a szabadság felé” című könyvét. Levinson szerzett kiadót. Levinson készítette King adóbevallását is! Levinson volt az, aki az SCLC pénzgyűjtő és agitációs tevékenységeit irányította, ő írta King számos beszédét, és ő volt az, akire King úgy utalt, mint egyik „leghűbb barátjára”.

Az FBI szerint King az SCLC pénzéből költött szexuális szolgáltatásokra

A Szövetségi Nyomozóiroda (FBI) már évek óta tudott Stanley Levinson kommunista tevékenységeiről. Kinggel való szoros kapcsolata volt az oka annak, hogy az FBI King után is érdeklődni kezdett.

Ha hajlamos vagy elhinni a kontrollált média hazugságait az FBI „rasszistáiról” akik Kinget „üldözték”, először tudatosítsd magadban a következő tényt: az az ember, aki leginkább szaglászott King után, William C. Sullivan igazgatóhelyettes volt. Sullivan liberálisnak mondta magát, és leszögezte: „kezdetben száz százalékig támogatta Kinget… mert a feketék állampolgári jogaiért küzdő, hatásos vezetőnek látta, akire már régóta szükség volt.” A King után való nyomozás nem csak megerősítette a gyanújukat King kommunista nézeteiről és kapcsolatairól, de azt is felfedte, hogy King egy undorítóan képmutató ember volt, egy erkölcstelen degenerált, egy értéktelen sarlatán.

Sullivan igazgatóhelyettes – akinek közvetlen hozzáférése volt King megfigyelési aktáihoz, ellentétben az amerikai néppel – szerint King nagy mennyiségű pénzt sikkasztott el abból a forrásból, amit a „polgárjogi” mozgalom kapott adományként. King az SCLC forrásait használta alkohol, fekete és fehér prostituáltak szolgáltatásainak vásárlására. Ezeket a nőket gyakran kettesével szállították a hotelszobájára, és ezek a részeges szexpartik gyakran napokig is eltartottak. King körútjain ezek a tevékenységek számítottak normálisnak.

Sőt, a Tennessee-i Memphisben található Nemzeti Polgárjogi Múzeum társasága ki is állította a Lorraine Motel azon két hálószobáját, ahol King megszállt a merénylete előtti éjszakán. Viszont nem volt hajlandó semmilyen módon ábrázolni a szobák lakóit, mivel az „a kiállítástervező Gerard Eisterhold szerint szinte istenkáromlással érne fel”. Az oka? Dr. Martin Luther King Junior utolsó földi éjszakáját két nővel töltötte a motelben, a harmadikat pedig fizikailag is bántalmazta.

Sullivan azt is állította, hogy King számos férjezett asszony házasságát tette tönkre. Sullivan 30 éves FBI-os karrierje során mindent látott az élet árnyoldalán, de az általa megfigyelt hét legdegeneráltabb ember közül King volt az egyik.

Sullivan megfigyelte, hogy az erőszak, ami szintem menetrendszerűen követte King állítólagosan „erőszakmentes” meneteit. Nyomozása egy teljesen más Kinget fedett fel, mint amit alaposan megtervezve a nyilvánosság elé tártak. King számos különböző fekete csoport tagjait köszöntötte SCLC-je tagjaként, akik közül sokan hirdették és gyakorolták az erőszakot. King egyetlen intése számukra csak annyi volt, hogy „magukévá kéne tenni a taktikai erőszakmentességet”.

Sullivan beszámol egy olyan incidensről is, amely során King a Kommunista Párt képviselőivel találkozott egy pénzügyi konferencián, nem tudván, hogy az egyik résztvevő az FBI beépített embere volt.

K. Edgar Hoover személyesen gondoskodott róla, hogy a King kommunista kapcsolatairól készült dokumentumok az elnök és a Kongresszus rendelkezésére álljanak. Az FBI-aktákból származó bizonyító erejű információkat a nagyobb újságok és hírszolgáltatók is megkapták. De az amerikai népet vajon tájékoztatták King valódi természetéről? Nem, mert „a kontrollált média és a megvásárolt politikusok eltökéltek voltak a fajkeverő programjuk Amerikára kényszerítésére. King az ő emberük volt, és nem hagyták hogy bármi is az útjukba álljon. Kevés kivétellel, de ezeket a tényeket titokban tartották az amerikaiak előtt. A King-barát propagandagépezet tovább működik, és arról is kaptunk információkat, hogy komoly előterjesztések születtek arra, hogy King néhány írását új könyvként a Bibliába vegyék.

Hölgyeim és uraim, ennek a rádióműsornak a célja sokkal több, mint hogy bebizonyítsa önöknek King erkölcstelen és felforgató mivoltát. Szeretném, ha a saját fejükkel kezdenének gondolkodni. Szeretném, ha elgondolkodnának a következőn: Milyen erők és motivációk állnak a kontrollált média aktív King-barátsága mögött? Mit mond önöknek a politikusainkról az a tény, hogy szinte kivétel nélkül nemzeti hősként dicsőítik Kinget? Mit mond önöknek a társadalmunkról az a tény, hogy ha bárki nyilvánosan kritizálja ezt az erkölcsi leprást és kommunista funkcionáriust, az okot ad az illető elbocsátására? Mit mond önöknek a kontrollált médiáról, amikor látják, hogy sikeresen elnyomták az igazságot és olyan képet festettek Kingről, amit nem lehet másnak nevezni, csak kolosszális hazugságnak? Gondolkodjanak el, honfitársaim. Sürgősen fel kell ébredniük.

Források:

1. The Papers of Martin Luther King, Jr.- – (an official publication of the Martin Luther King Center for Nonviolent Social Change).

2. “King’s Plagiarism: Imitation, Insecurity and Transformation,” The Journal of American History, June 1991, p. 87) David J. Garrow

3. New York Times” of October 11, 1991, page 15.

4. “The FBI and Martin Luther King, Jr.”, David J. Garrow, (1981).

5. “And the walls came tumbling down,” Rev. Ralph Abernathy (1989)

Kategória: A kommunizmus halála

Marxizmus vagy Nacionalizmus?

Hansjörg Männel: Politische Fibel, 10-ik fejezet (16-ik kiadás, 1940). A magyar fordítás Hadding Scott 2011-es angol fordítása alapján készült.

Marxizmus vagy nacionalizmus?

A marxizmus támogatja a demokráciát, az internacionalizmust, a pacifizmust, valamint az osztályharcot, a magántulajdon eltörlése céljából. E doktrína alapító atyja Karl Marx volt (eredeti nevén Mordechai*, 1818 – 1883). Marx zsidó volt, ez a tény önmagában megmagyarázza a helyzetet és felfedi gondolkodásának mozgatórugóit. Ő valójában nem volt „proletár”, hanem pont hogy „burzsoá” zsidó környezetben nevelkedett. Nem volt a munkások vezetője (Arbeiterführer) sem, csak egy tipikus értelmiségi. Gondolatokat nem az életből, hanem csak a könyveiből merített. Az angol nacionalista közgazdászok (Volkswirtschaftler) liberál-kapitalista írásai nagyban befolyásolták őt. Élete fő műve „A tőke” című könyve (Das Kapital). Ebben az írásban hemzsegnek a köznyelvben nem használt idegen kifejezések, amelyek egy gyári munkás számára teljesen érthetetlenek. Nem is találhatnánk nagyobb ellentétet, mint ami Karl Marx és Adolf Hitler között húzódik.

A marxizmus a legravaszabb formában vegyítette össze a XIX. század összes tévhitét, amelyek nyomorúságba taszították népünket. A marxisták internacionalizmust hirdetnek, megtagadják a nemzeti értékeket, „nemzetközi szolidaritásra” cserélvén őket. A marxisták mindig is pacifisták voltak, gyávaságot szítottak, hazaárulásra buzdítottak, vagy dicsőítették az efféle cselekedeteket. A marxizmus nyíltan meghirdette az osztályharcot. A marxisták a demokrácia és parlamentarizmus szószólói lettek, a legnagyobb pártjuk „szociáldemokratának” nevezte magát.

A korábbiakban már bemutattuk ezeket a nézeteket. Felismertük, hogy ezek az alapelvek teljes mértékben kigyomlálandók, mivel magukban hordozzák a nemzet pusztulásának csíráit.

Ezekből a kóros tévhitekből építette fel Karl Marx saját gazdasági elméletét. Nem volna helyénvaló a marxizmus összes elemét kritikus szemmel egyesével külön-külön megvizsgálnunk. Ha így tennénk, egyesek emlékezetéből még előhívódhatna ez a kártékony gondolkodásmód. Ehelyett szándékunkban áll a marxista mérget néhány éven belül gyökerestül kiirtani, hogy a későbbiekben ne legyen egyetlen német sem, akinek egyáltalán bármi fogalma van arról, hogy mi is az. Ennélfogva csak a marxizmus legkritikusabb pontjait fejtjük ki.

Marx azt állítja: minden vállalkozó minden esetben kizsákmányolja a munkásait, soha semelyik munkaadó nem fogja kifizetni nekik a teljes kiérdemelt bért. Következésképpen a vállalkozások folyamatosan egyre növekvő ütemben gyarapodnak. A nagyvállalatok elnyelik a kisebbeket. A folyamat – Marx szerint – szükségképpen elérkezik egy olyan ponthoz, amikor már csak néhány nagykapitalista létezik, akik szemben állnak a proletariátus roppant seregeivel.

Alapjában véve azonban Marx semmilyen gazdaságpolitikát nem irányoz elő annak érdekében, hogy megelőzze a fent vázolt kép kialakulását. Ehelyett a zsidók torzításra való kvinteszenciális képességével (Verdrehungskraft) azt magyarázza, hogy üdvözlendő a gazdasági folyamatok ilyen irányba történő fejlődése: az a jó, ha a nagytőke folyamatosan növekszik; az a jó, ha még hatalmasabbá válik, és eszerint ugyanakkor egyre kevesebb kapitalista lesz. Ez tehát Marx szerint a szükséges fejlődési irány, melyet nem lehet és nem is szabad megváltoztatni, hanem csak elősegíteni. A marxista prófécia szerint ezután egy szempillantás alatt bekövetkezik a néhány megmaradt kapitalista kifosztása („a kisemmizők kisemmizése”(!), vagy más szavakkal a rablók kirablása) a feldühödött tömegek által.

A proletariátusnak türelmesen várnia kell erre a pillanatra.

A zsidó Karl Marx doktrínája világosan bemutatja a marxizmus csaló mivoltát. Itt észrevesszük, hogy marxizmus célja valójában nem más, mint a kapitalizmusé: a világ zsidóságának uralomra juttatása. Ugyanezt láthatjuk, amikor megvizsgáljuk a magántulajdonhoz való viszonyulását. A marxizmus a magántulajdon teljes eltörlésére, kisajátítására szólít fel. Minden kerüljön állami tulajdonba. Az eredmény jutalom a buta és lusta számára, ugyanakkor büntetés az eredményes számára, aki a szorgalma gyümölcseként ért el eredményeket és most kisemmizetté vált. Bekövetkezik a termelékenység paralízise, a lusták és élősködők kinevelése.

Másfelől a kapitalizmus pedig a magántulajdon sérthetetlenségéért, „szentségéért” emel szót. Az már lényegtelen, hogy ez a tulajdon honnan származik, és hogyan kerül felhasználásra. Az eredmény a termelékenyek kizsákmányolása.

A Nemzetiszocializmus alapjában véve kiáll a magántulajdon mellett. A becsületes munkával létrehozott javak annak elvégzőjét illetik. Az államnak azonban megvan a joga a nem becsületes módon kiérdemelt, vagy a nemzet érdekeit nem szolgáló javak kisajátítására.

  • A marxizmus hatása: minden egy entitáshoz tartozik, az államhoz, azaz a marxista vezetőkhöz, vagyis a zsidókhoz

  • A kapitalizmus hatása: minden egy entitáshoz tartozik, a nagytőkésekhez, vagyis szintén a zsidósághoz

  • A Nemzetiszocializmus hatása: mindenki érdemei szerint (jedem das Seine) részesül a javakból.

Adolf Hitler jóvoltából a munkásokat visszavezették a német nép kötelékébe, ismét elültették bennünk a szülőföldhöz tartozás érzését, és deproletarizálták őket.

A marxizmus és kapitalizmus tulajdonjogokról rendelkezik, míg a Nemzetiszocializmus tulajdonjogot hoz létre.

Mind a marxizmus, mind a kapitalizmus ugyanabban a zsidó célban, és zsidó hatásban nyilvánul meg. Mindkettőben minden a nemzetközi nagytőkéhez tartozik, az összes többi emberi lény tulajdon nélküli, „proletár”.

A marxizmus gyakorlata lerántotta a leplet a német munkás teljes becsapásáról. A proletariátus irányában mutatott látszólagos aggodalom pusztán csak egy drámai színjáték (Spiegelfechterei), melyet csak azért rendeztek, hogy minél több munkást tudjanak rászedni és zsidók által vezetett szervezetekbe tömöríteni. A marxizmus mindig gondoskodott arról, hogy a középosztály és a teljes polgári réteg lerombolásra kerüljön (vernichtet) és proletarizálják tagjait. Ezáltal a marxista pártok abban is reménykedtek, hogy az agitációkra jobb jelölteket tudnak kiállítani, ennélfogva a választási eredményeik is jobbak lesznek.

A szociáldemokráciának és a kommunizmusnak ugyanaz a végső célja: csak külsőségeikben különböznek, mert eltérő taktikát használnak. A kommunizmus az egyenes út a marxista őrülethez. Legfőképpen a Németország Kommunista Pártjának alantas csőcseléke szervezkedett azon tiszteletreméltó (anstaendigen) német hazafiak meggyilkolása érdekében, akik az SA soraiba lépve harcoltak a pusztítás ellen és minden olyan érték védelme érdekében, amit védeni érdemes.

Adolf Hitler: „Minden bűncselekmény, a rablásoktól, gyújtogatásoktól kezdve a vasúti támadásokon át a merényletekig és így tovább, szentesítve van a kommunista eszmében. Az elmúlt néhány évben az egyéni terrortámadások módszere egyedül több mint 300 halálos áldozatot követelt a Nemzetiszocialista Mozgalomtól, a sérültek száma pedig meghaladta a tízezret.

A kommunista Szovjet-Oroszországban a népiség alapjait szisztematikusan rombolják le. Itt nincs többé szabadság a munkás és a gazda számára, nincs többé házasság és család, nincs többé vallás és becsület. Itt az ázsiaiak és a zsidók a győztesek. Aki csak ellenzi ezt a rabszolgaságot, azt véres terrorral sújtják.”

A Nemzetiszocialista forradalom előtt Németországban a marxista terror egyre tisztábban nyilvánult meg. Adolf Hitler felismerte, hogy a marxizmus terrorját nem a polgári illem és gyávaság útján, hanem a kemény ellenálláson keresztül lehet legyőzni. E célból hozta létre az SA-t. Az SA letörte a marxista terrort. Tagjai a legsúlyosabb veszteségek közepette hajtották végre küldetésüket.

A marxizmusnak és a liberalizmusnak közös a gyökere. Mindkettő a zsidó materialista világnézet egy-egy variációja. A marxizmus fordított kezdeti tünetekkel rendelkező liberalizmus. A liberalizmus a „vagyonos osztály” kapzsisága; a marxizmus a „vagyontalan osztály” irigysége. A Nemzetiszocializmus viszont egy nemzet áldozata a nemzetéért.

A marxizmus és a kapitalizmus egyaránt a zsidóság eszközei az emberek rabigába döntésére. Adolf Hitler felismerte, hogy úgy lehet megtörni a zsidó hatalmat, hogy kivezeti a német dolgozókat a marxista szervezetekből.

Az NSDAP hatalmas propaganda-kampányának célja az volt, hogy felvilágosítsa az embereket a zsidóság csalásaival kapcsolatban. Amikor csak a polgári kapitalista pártok a marxizmus ellen fordultak, a munkásosztályt támadták. Lényegében ugyanazt a materialista világképet képviselték, mint maga a marxizmus, csak más variációban. Ezért a polgárság képtelen volt leverni a marxizmust. Nem egy társadalmi osztály, hanem egy nemzeti mozgalom lehet csak képes végrehajtani ezt a feladatot.

A Nemzetiszocializmus marxizmus ellen folytatott küzdelme sosem a dolgozó ellen, hanem a dolgozóról szóló, és a dolgozó érdekében folyó küzdelem volt. Ezért a mi Vezérünk mindenek felett a marxista pestis ellen harcolt. Küzdelme győzelemmel végződött. A Nemzetiszocialista forradalom elpusztította a marxizmust. Az SA támadása alatt ez a romlott doktrína összeomlott, mint egy kártyavár.

Vezérünk a marxizmus lerombolásának és kiirtásának segítségével megteremtette Németország újbóli felemelkedésének előfeltételét.

Josef Göbbels: „Mi nem akarjuk eltörölni a magántulajdont; hanem általánossá akarjuk tenni azt.”

Adolf Hitler: „Azon a napon, amikor a marxizmus darabokra törik Németországban, a bilincsei örökre lehullanak. A történelmünk során sohasem az ellenfelünk ereje miatt szenvedtünk vereséget, hanem mindig a saját bűneink és a saját táborunkban lévő ellenségek miatt.”

Adolf Hitler: „A nemzetállam legfőbb célja ezért azon alapvető faji elemek megtartása, amelyek a kultúra átadójaként egy magasabb rendű emberiség szépségét és méltóságát hozzák el.”

További olvasmányok:

Lásd többek között: Adolf Hitler: Mein Kampf, főként I. kötet – 5. és 10. fejezet; II. kötet – 2, 3, 4, és 10. fejezet.

Otto Bangert: Német forradalom.

Josef Göbbels: A németek forradalma: a szellemiség forradalma.

* Karl Marx apja egy rabbi fia volt, és a családi nevüket, vagyis a Mordechai-t Marx-ra változtatta. A „Mardochei” írásmód csak néhány forrásban jelenik meg, a Mordechai sokkal elterjedtebb, például John Spargo 1910-es „Karl Marx élete és munkája” című könyvében is így írják.

Kategória: A kommunizmus halála

A kommunizmus egy vallás

Danielou-nak igaza volt, amikor a marxizmust az utolsó világvallásnak nevezte.

A kommunizmus egy vallás. Ez a dokumentumfilm bemutatja az életet ebben a társadalomban. A szó szoros értelmében építettek egy vallást a kommunista állam és vezetőik mítosza köré. A csúcsvezetőket már-már mitikus-természetfeletti-messianisztikus lénnyé formálták, olyanná, mint mondjuk Jézus vagy Mohamed. Az életüket vallási témákkal és mitikus történetekkel színezték ki, s ezt kiegészítve kegyhelyeket, hatalmas templomokat építettek fel számukra országszerte.

Az általuk írt könyveket úgy kezelik, akár a Bibliát vagy a Koránt, az embereket pedig arra kényszerítik, hogy isteni hősökként tiszteljék őket. Az embereknek a parádékon és felvonulásokon vallási buzgalommal és fanatizmussal kell ünnepelniük vezetőiket. Az állam pedig saját, földi egyházukká vált. Hatalmas városokat építettek az állami kultusz számára, a Vatikán, vagy Mekka mintájára. Ilyen dolgokat az ember csak pl. Szaúd-Arábiában várna.

Ahogy egy bölcs ember megjegyezte, csak cseréld ki a Bibliában az „Isten” szót „Állam”-ra, és megkapod a kommunizmust.

Ez az, amit a judeo-kereszténység és az iszlám el akar terjeszteni az egész bolygón, mivel a Korán sem más mint a zsidó Tóra, keresztény mesék és egy csipetnyi Mohamed keveréke, és ahhoz a pszichikus energiaörvényhez van kötve, amelyet a judeo-kereszténység hozott létre.

A rezsim már saját naptárat is bevezetett, amelyben a kommunista vezető születési dátuma a kezdő időpont. És az ötletet persze honnan vették? Hát innen:

„A mai időszámításunk előtt – időszámításunk után rendszert első ízben egy keresztény szerzetes, Dionysius Exiguus (kb. 470-544) dolgozta ki a hatodik században: kizárólag csak keresztény dogmák, és nem pedig tudományos tények, megfigyelések alapján. Tehát egy olyan, visszamenőlegesen létrehozott eseményekre épülő, mesterséges időszámítással van dolgunk, amit állítólag maga az „Úr Isten” alkotott meg, mikor csodálatos módon megszületett egy zsidó szűzlány méhéből.” – D. M. Murdock

A film szintén bemutatja a keserű valóságot, ahol az emberek szó szerint a szemetet sütik meg és fakérget esznek, hogy így próbáljanak életben maradni, miután már százezrek haltak meg a tömeges éhínség miatt. Üresek az utcák és a városok, már a fővárosban sem tudják fenntartani a folyamatos áramszolgáltatást, folyamatosak a kimaradások. Semmilyen szintű gazdaság nem működik.

Haláltáborok és tömegsírok olyan hatalmas mennyiségben és méretekben, hogy az állam elkezdte újrahasznosítani a hullazsákokat, mert kifogyott belőlük. Rengetegen halnak meg az éhezés és betegségek következtében.

Az egész ország egy sírkertté változott, tele olyan mauzóleumi emlékművekkel, amiket az őket kiirtó állami kultusznak építettek…

https://www.youtube.com/watch?v=YGGjDfQroAc

Dokumentumfilm Észak-Koreáról – Titkos felvétel egy romokban heverő országról – Nem sok látnivaló maradt

A 2001-es Nemzetközi Emmy-díj legjobb dokumentumfilm kategóriájának győztese, a Welcome To North Korea groteszkül szürreális bepillantást nyújt napjaink – sajnos túlságosan is valós – Észak-Koreájába.

A holland filmrendező Peter Tetteroo és társa, Raymond Feddema egy hetet töltött el Phenjanban, Észak-Korea fővárosában, és környékén – bőségesen elég időt ahhoz, hogy meggyőződhessenek az éhezésről, és a népesség nagy részét sújtó súlyos nélkülözésről, és az ezt ellensúlyozni próbáló „kortárs imázsról”, ahogyan középületeket, járműveket – teljesen hasztalan módon – ünnepi díszítéssel illetik.

A filmkészítők azt is felfedik, hogy az Észak-koreai embereknek nincs lehetőségük összehasonlítani az életkörülményeiket a környező országokban élőkével annak köszönhetően, hogy szinte totálisan el vannak vágva a hírektől és szabad utazást is ellehetetlenítették.

Ennek az elnyomott nemzetnek a legkiemelkedőbb jellegzetessége a megszámlálhatatlan emlékmű, szobor és ikonikus festmény, ami az Észak-koreai kommunista diktátorról, Kim Dzsongilről készült, aki könyörtelenül próbálta meggyőzni alattvalóit arról, hogy örökölte az „isteni nagyságot” a szintén „isteni” apjától, Kim Ir Szentől (akinek a testét mumifikálva kiállították, mint Leninét).

Ha nem volna fájdalmasan igaz, a Welcome to North Korea simán beillene egy groteszk tündérmesének, amely borzalmaiban túlszárnyalná az összes Grimm-történetet.

A filmet az amerikai TV-ben először a Cinemax kábelcsatornán mutatták be 2003. március 18-án.

~ Hal Erickson, All Movie Guide

Kategória: A kommunizmus halála